2021. április 24., szombat

Mivel a La Bamba visszatér a mozikba, Lou Diamond Phillips és Luis Valdez felidézik a 80s klasszikust (fordítás)

Lou Diamond Phillips és Danielle Von Zerneck a 'La Bamba' c. filmben

(Alábbi interjú 2021 április 9-ei dátumú):

"Lassú feleszmélés volt ez - emlékezett vissza Lou Diamond Phillips. - Megpróbálod kezelni az elvárásokat. Nem úgy lépsz ki a kapun, hogy azt gondolod: Ez nemzetközi siker lesz, és életem végéig hatással lesz a karrieremre. Mostanra mindez valóra vált, de a meghallgatás meghaladta a legmerészebb álmaimat." 

A La Bamba egy 1987-es megjelenésű önéletrajz, mely Ritchie Valens életét és karrierjét mutatta be, a főszerepet játszó színészt sztárrá változtatta. A film, melyet Luis Valdez írt és rendezett, a TMC big screen classics-sorozat keretein belül tér vissza a mozikba. 

"Ahogy bekerült a film a kamerába, és forogtak a jelenetek, létrejött a kémia, úgy hallottuk, jól mennek a dolgok, s akkor lett egy olyan érzésünk, hogy ez nagyobbat fog szólni, mint gondoltuk."

Phillips így folytatta:

"Luis-nak mindig is volt egy grandiózus látomása, de számunkra, akik újoncok voltunk, ez nem így ment. Nekem sem, egészen addig, míg nem láttam a filmet egészben. Emlékszem, mikor először láttam mozivásznon. A Columbia Picture-nél voltunk a vetítőszobában, és elámultam. Akkor és ott, azt gondoltam, 'szent sz.r, ebből még lehet valami. Ez a film örökzölddé válhat'. A La Bamba kiállja az idők próbáját, sokkal inkább, mint sok más 80s évekbeli film. Az Amerikai Álom, rock 'n' roll, fiatal szerelem, rasszizmus, minden megvan benne. A La Bamba még mindig releváns, tekintettel arra, ami ma 2021-ben a világon zajlik. Ezt biztos nem tudtam volna megjósolni, mikor 1986-ban a filmet forgattuk".

1987 nyarán került a mozikba, de a mozivászonhoz vezető út már 10 évvel korábban elkezdődött, New Yorkban. 

"A 'Zoot Suit' vezetett a La Bambához" - lelkendezett Valdez. "A sztori a testvérem öltözőjében kezdődik a Broadway nyitóestjén. A Zoot Suit zenéjén keresztül elkalandoztunk a 40s évekbe, és azt mondogattuk egymásnak, kellene egy pillantást vetnünk az 50s évekbe, de hogy csináljuk? Ebben a pillanatban zenét hallottunk az utcáról. 

"A Winter Garden színház 2. emeletén voltunk. Lenéztünk és ott zenélt egy Mariachi-banda. Kiderül, hogy a mexikói elnök a megnyitó alkalmából küldte oda őket szerenádozni az embereknek, és a dal, amit játszottak, a La Bamba volt. Ez megválaszolta a testvérem és jómagam kérdését, melyen tanakodtunk. Tehát az elkövetkező 5 évben a testvérem és én kutatásokat folytattunk, hogy megtaláljuk a családot, és a film nagyjából a családdal és barátokkal készült interjúk alapján készült el."

A másik kritikus pontja a filmnek az volt, hogy megtalálják a megfelelő embert, aki majd Ritchie Valens-et fogja alakítani.

"Lou-t egy nagyon hosszú, nemzetközi keresés végén találtuk meg. 600 fiatalembert néztünk meg addig. Valami nagyon, nagyon különlegeset kerestünk. Ritchie csak 17 éves volt, amikor meghalt és mégis egy nagyon heves rock 'n' roll szellemiség jellemezte. Ez nyilvánvaló volt a zenéjében is, tehát olyan valakire volt szükségünk, aki tigris és cicuska is tud lenni egy személyben - magyarázta Valdez. "Nem találtunk ilyet Los Angelesben, és már 300 embert megnéztünk. Elmentünk New Yorkba és ott is megnéztünk párszáz embert. Ez az út egészen addig folytatódott, míg már csak Dallas, Texas jött számításba, mint opció. Elküldtük a stábot, hogy keressenek még embereket és így akadtunk Lou-ra. Addigra már visszatértem LA-be, de megnéztem a videót és abban a pillanatban azt mondtam: 'Ezt a srácot el kell hoznunk LA-be, meg akarom ismerni'. Ő eljött, mi pedig különböző teszteknek vetettük alá, mert nagyon különleges tulajdonságokat kerestünk. Egyszerűen ő volt az, aki mindezeket megtestesítette."

LDP a film egyik jelenetében

Phillips hozzátette: "Annyira nagyon akartam ezt, főleg a karrierem ezen pontján. Akkor kezdtem az ipart, ilyenkor buzog benned a tettvágy, próbálod felépíteni önmagad, és jó szerepeket szerezni. A La Bamba fényévekkel lépett túl azon, amit annyi idősen várhattam. Hihetetlen volt beugrani egy kaliforniai nagy stúdió nagyjátékfilmjének főszerepébe úgy, hogy még Hollywoodba sem költöztem. Még mindig Dallasban voltam, az ottani filmiparban dolgoztam és színházasdit csináltam. Luis nagyon kedves volt, mégis kihívás volt számomra. Ez egy folyamat volt."

"Sok időbe telt, olvasó próbálni velük, különböző emberekkel különböző részeket elpróbálni, és Luis lassan eljutott arra a döntésre, amit meg kellett tennie. Akkori mentorom, Adam Roarke, már régi játékos volt. Dolgozott John Wayne-nel, Jack Nicholson-nal, ő egy NY-i realista volt. Emlékszem, mielőtt a próbavetítésre mentem, azt mondta: 'Ennek kb annyi az esélye, mint hógolyónak a pokolban, hogy ez a tiéd legyen. Kimész, szétrúgod a seggüket és talán kaphatsz egy jó szerepet. Talán megkapod a dobosét'. Ez segített nekem perspektívában maradni."

A La Bamba nagy sikert aratott. Csak USA-n belül 54 millió dolláros bevételt hozott, szemben a szerény, 5,6 milliós költségvetéssel. 

"Azt hiszem, már az első hétvége bizonyította, hogy az emberek rákattantak a filmre. Vasárnap vagy hétfőn a producer, Taylor Hackford felhívott, és közölte, hogy „megnyitottunk”, ami egy hollywoodi kifejezés arra, hogy az ország öt legjobb filmje közé tartozunk. Ez valóban elképesztő volt a költségvetésünk szempontjából. Senki sem számított ilyen sikerre ”- lelkendezett Valdez. "Filmesekként körbejártunk egész hétvégén. Besurransz és figyeled a reakciókat. Már volt egy ilyen élményem Kansas City-ben és a közönség szerette."

"Azt mondják, ha Kansas City-ben működik a dolog, Buffalo, vagy hasonló helyeken, akkor sikerülni fog. Kansas City elmondta nekünk és a Columbia Picture vezetőinek, hogy ebben óriási potenciál van. Azt gondolom, az egésznek a szívét-lelkét Ritchie Valens és családjának karakterei adják, ebben van a nagy része a La Bamba sikerének. Az emberek szeretik az olyan jó kis történeteket, amik őszinte emberi kapcsolatokon alapulnak. A testvérek kapcsolata, egy szerető anya, aki próbál a fiának segíteni, az egyedülálló anyák, ezek mind alapvető elemei egy sajátos témának, melyek hatnak a szívünkre. Ezzel lehet robbantani."

A nézők szerte a világon vették a jegyeket a La Bambára, Európában is jól teljesített. 

"A bemutató előtti este, Luis testvére, Danny azt mondta nekem: 'Megkapod a Cukorkabolt kulcsait. Ne rontsd el a fogaid.' Ezt a tanácsot örökre megjegyeztem. Úgy értem, még mindig itt vagyok, hallgattam rá - merengett el Phillips. Az emberek arról beszélnek, aki egyik napról a másikra sikert arat, csütörtökön még azt sem tudják, ki vagy, pénteken pedig már látott az egész világ. Ha visszanézed az illető önéletrajzát, akkor látod, mikkel képezte magát, és hogy az gyakran évek munkája. A szerencse a felkészültséggel találkozik. Azt hiszem, az indított el engem az életem felé vezető úton, hogy felkerültem erre a poszterre. Én és a gitár."

"Emlékszem, mikor készült a felvétel, forgatás közben, amikor a filmben a mexikói bordélyházban vagyok, amit valójában a Sunset Blvd-on vettünk fel. Egy bárban támaszkodva, Luis instrukcióit hallgattam, ezért van az, hogy annyira oldalirányba figyelek. Ez lett a film fotója, ami híresebb lett, mint én. Tudom, hogy így volt. Amitől ez nyilvánvalóvá vált, az volt, mikor Londonba mentünk hogy népszerűsítsük a filmet, emlékszem, Luis-zal sétáltam végig a Piccadilly Circus-ön, és régen volt ott egy nagy Tower Records. Azt hiszem, ez szándékos volt a film publicistája részéről, de befordultunk a sarkon és ott volt a Tower Records kirakatában életnagyságú kartonból kivágva. Arra gondoltam: 'Várjunk. A kivágott énem hamarabb eljutott Londonba, mint én magam?' Nagyon vicces volt."

A 'La Bamba' moziplakátja

Valdez hozzáfűzte: "Volt egy emlékezetes pillanatom Párizsban. Jártam már ott 1969-ben a színházi társulatommal, a földön aludtunk, egyetemeken és az utcán léptünk fel, tehát nagyon más kép élt az én fejemben. Ezúttal volt egy bomba filmünk, ami USA-ból EU-ba tartott, mindenre fel voltunk hatalmazva. A Columbia Pictures által eljuthatunk a Ritz-be és így tovább. Az igazi nagy pillanat az volt, mikor útban voltunk a vetítésre és haladunk felfelé a Champs-Élysées-n, és mindkét oldalon, az összes újságosnál ott virított a poszterünk. Ott van Lou, ő néz vissza ránk, az utca két oldalán, a dicsőséges Párizs kellős közepén. Tetőpont volt. Büszke pillanat ez bárki számára, bármilyen művésznek, de ez az én filmem és ezt a srácot mi juttattuk el ide. Azt hiszem, ez felüdítő dolog volt. A La Bamba nagyon jól teljesített Franciaországban, sokáig műsoron volt."

A La Bamba sikere több évtizedes karrierhez segítette Phillips-et, rengeteg sikerfilmhez való részvételt tett lehetővé, köztük a 2 Vadnyugat Fiai filmet, Chavez Y Chavez szerepében. 56 és 59 millió dolláros bevételt hoztak. Az egyik főszereplő, Emilio Estevez szerint a film 3. része jelenleg készülőben van. Jelentheti ez Phillips visszatérését Chavez karaktereként?

"Körülbelül egy éve kaptam egy telefonhívást - erősítette meg. - Tudom, hogy Emilio dolgozott rajta és még biztatóbb, hogy John Fusco, az előző 2 film alkotója is vele munkálkodik. Chavez halála eléggé kétértelmű, ami azt jelenti, csak úgy, mint a Kölyök esetében, ő is életben maradhatott."

"Amondó vagyok, akad pár karakter, akikben nem lehetünk biztosak, mi történt velük. Talán ez egyike lesz azoknak a szituknak, ami majd összehozza a régi bandát. Ha sikerül megvalósítaniuk, én ott leszek."

LDP, Luis Valdez (rendező) és Esai Morales napjainkban


A La Bamba 2021. április 18-án, vasárnap, 2021. április 21-én, szerdán és 2021. április 22-én, csütörtökön tér vissza a mozikba a TCM Big Screen Classics sorozat részeként.
 

forrás: https://www.forbes.com/sites/simonthompson/2021/04/09/as-la-bamba-returns-to-theaters-lou-diamond-phillips-and-luis-valdez-revisit-the-80s-classic/?fbclid=IwAR3yBunwDujRgf1SiY9f-9smNySbK2c81maFLLFUmigJXFmCfjne2zTOSHA&sh=5959eb7674ba

2014. október 31., péntek

The First Power (Pentagram): megjelent DVD-n és Blu-ray-en

Alábbi poszt ugyan nem friss, ugyanis 2014 októberi keltezésű a hír - vissza is dátumoztam-, mégis úgy döntöttem, hogy megírom a blogra. (Már majdnem 3 év is eltelt utolsó bejegyzésem óta, bevallom őszintén, se időm nem volt vele megérdemelt részletességgel foglalkozni, se a lelkesedésem nem volt már a régi, de most elcsábultam.)

Mivel egyik KEDVENC LDP-filmemről van szó (részletes kritikám - a magyar VHS beszerzése után ITT olvasható). Lemaradván az újdonságokról, csak most fedeztem fel, és nagyon megörültem a hírnek, miszerint (legalábbis USA-ban) tavaly ősszel újra megjelentették DVD-n és egyúttal Blu-ray-en is.

Azért is lep meg, mert sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket annak idején. :( (erre szokták mondani, h "very underrated movie", akkor is, ha elfogult vagyok.) Mivel már 1x már kijött DVD-n (mindenféle extra nélkül, csupán az előzetessel, - egyébként gyűjteményem részét képezi-), nem számítottam rá, hogy újra előveszik, immár egy új, talán még mutatósabb borítóval (nem tudom eldönteni, ki hátborzongatóbb a képen: a maszkos-gyilkos Cober, vagy a mindenre elszánt Phillips) :D Úgy látszik, Amerika is kezd már egyre jobban nosztalgiázni, és előkotorni kevésbé ismert filmeket. (Ennek csak örülök)

Extrák:

- forgatás közbeni interjú Lou Diamond Phillips-el és Jeff Cober-rel, 
- eredeti előzetes (ez a másikon is rajta volt).
- 2 oldalú borító, belül -  a CD alatt - az eredeti filmes plakáttal.

A kicsomagoló videót elnézve a disc ráadásul picture, pofás kis kiadvány. Már csak az interjú miatt is nagyon szeretném majd a birtokomban tudni. Jelenleg még nagyon drága lenne megrendelni USA-ból (ebay-en a DVD 6 ezer, a BD 8 ezer körüli áron mozog). Ez még túl borsos a számomra, de bízom benne, hogy 1-2 év múlva (legalábbis a DVD-t) megtalálom majd itthon is, és akkor lecsapok rá!

Megjegyzés:
ugyanez történt ugyancsak tavaly, a La Bamba c. filmmel is, a Blu-ray új borítót kapott. De erről majd 1 másik bejegyzésben.

2012. július 10., kedd

R.I.P. Ernest Borgnine! (1917 - 2012)

Július 8.-án, 95. életévében elhunyt Ernest Borgnine. 
Az igencsak szép kort megélt, olasz származású  színészlegenda 1955-ben már Oscar-díjat nyert, továbbá olyan filmekben láthattuk a hosszú évtizedek során, mint pl. a Piszkos Tizenkettő, Nyugaton a helyzet változatlan, Szuperzsaru, Menekülés New Yorkból. Ernest idősebb korában is rendkívül aktív volt, még idei évben is forgatott. 


Lou Diamond Phillips-szel 2003-ban forgattak együtt, A Remény Ösvénye (The Trail To Hope Rose) c. westernben (a kép a bemutatón készült, 2004 nyarán). LPD twitteren így emlékezik meg róla: 

"RIP Ernest Borgine. Ernie drága barátom volt, rendkívüli módon szerettem és tiszteltem. Ilyen melegszívű, kedves lelket sosem lát többé Hollywood."

Borgnine vese-elégtelenség következtében hunyt el. Nyugodjon békében!

2012. június 18., hétfő

Vendégtoll: Szilvi Longmire kritikája - az első két rész (2012)

Valamikor tavaly nyáron olvastam arról Saci LDP blogján, hogy az A&E csatorna egy új sorozat forgatásába kezd, ami Longmire címmel lát majd napvilágot. Az olvasottak alapján érdekesnek tűnt a történet, de aztán ahogy telt-múlt az idő, utamba kerültek mindenféle sorozatok és néznivalók, egészen meg is feledkeztem erről, mígnem tegnap feliratot találtam a sorozat első két részéhez, és akkor esett le, hogy miről van szó, amikor a szereplők között megláttam LDP nevét. Néhány óra múlva már néztem is az első részt, ami után rögtön belefogtam a másodikba - anélkül hogy vettem volna a fáradtságot, hogy visszakeressem a tavaly nyári bejegyzést. Tehát tulajdonképpen "ismeretlenül" vágtam neki a sorozatnak.


Az első képsorokból máris megismerhettük a főszereplőt, Walt Longmire seriffet (Robert Taylor), akit kolléganője, aki fél éve él és dolgozik a vidéken egy gyilkosság színhelyéhez hívja őt. Az egyébként csodaszép, havas hegyekben egy férfi holttestére bukkannak, és megindul a nyomozás. A történetet és a végkifejletet nem szeretném leírni, mert nem akarok spoilerezésbe bocsátkozni, de az mindenképpen elmondható, hogy a nyomozás izgalmas, érdekes, és tartogat csavart is. Mindeközben apránként megismerhetjük a szereplőket, amihez persze egyetlen rész nem is elég. Talán ezért is érdemes a két részt egyben megnézni. A seriffről kiderül, hogy egy éve vesztette el a feleségét, amit azóta sem tud feldolgozni. Robert Taylor nagyon jól hozza ezt a karaktert. Középkorú, jóvágású pasi, akinek az arcán a keménység látszik, de ott vannak a fájdalom nyomai is. Határozott egyéniség, ám amikor meg kell mondania valakinek, hogy hozzátartozóját megölték, nehezen tudja kibökni a tényeket. Háza rendetlen, mobiltelefonja nincs, nem is vágyik a modern technikai vívmányokra, s egy picit ezáltal is emberibb, mint bármely sorozat főhőse.

Már az első részben megismerhettük kollégáin kívül a lányát, Cady-t is, aki ügyvédként dolgozik, no és persze a seriff régi jó barátját, Henry-t, aki a helyi Vörös Póni fogadóban dolgozik, s akit LDP alakít. Valószínűleg a további részek során az ő karakteréről is megtudunk majd néhány dolgot.

Walt kollégái közül a fő hangsúlyt a fél éve a környéken ténykedő kolléganő, Victoria Moretti (Katee Sackhoff) és a seriff helyettes, Branch Conally (Bailey Chase) kapják. A helyettes azért is érdekes, mert mint az első részből kiderül, seriffnek szeretné magát választatni, s mivel ő használja a modern technikát, illetve nincs "kiütve" egy éve, elég esélyesnek is látszik. A második részben aztán nem térnek vissza erre a versenyre, de más módon okoz egy pici meglepetést Conally.

Mindkét rész más-más gyilkossággal foglalkozik, s a részek végére meg is kapjuk a gyilkost. Annak ellenére hogy egyik történet sem eget rengető, és mégis elégedett vagyok a sztorival és a végkifejlettel. Tetszettek az esetek, a megoldások, a második rész talán egy picit jobb és pörgősebb, érdekesebb is volt mint az első, bár ez talán betudható annak, hogy az első rész több mint 50 perc (dehát kell az idő a kibontakozásnak), a második rész pedig a szokásos 43 perc. Én úgy érzem, hogy sok lehetőség van még ebben a sorozatban, és további jó kis esetekre számíthatunk, miközben egy olyan vidéken járunk, ami számunkra ismeretlen és nagy valószínűséggel elérhetetlen, és olyan népcsoport kultúrájába is belelátunk egy picit, amivel szintén nem minden nap találkozunk.

Ha ezeket nem tekintjük, akkor tulajdonképpen egy nyomozós, gyilkosságos sorozattal van dolgunk, de a Longmire akkor is több. Érdekes, és számomra nem mindennapi a csomagolás. A helyszín, karakterek mintha egy 20 éve forgatott westernfilmből léptek volna ki. Tehát végre egy olyan sorozat, amikor nem a legmodernebb technikával nyomoznak, amikor nem olyan hirtelen egymás után jönnek a megoldások, hogy a néző kapkodja a fejét és a végére nem is tudja, hogy miért volt a gyilkosság, és miért az a tettes a tettes, és egyáltalán ez most hogy is derült ki. Aki tehát szereti a krimiket, nyomozást, annak mindenképp ajánlott a sorozat. Aki pedig szeret együtt gondolkozni a nyomozókkal és apránként úgy rájönni a megoldásra, hogy közben megismeri a karaktereket, és van idő arra, hogy picit átérezze a helyzetüket, életüket, annak mindenképpen be fog jönni ez a sorozat. Aki pedig a szép tájakat is szereti, és szívesen néz olyan helyeket, ahova nekünk nem egyszerű eljutni, annak pedig kötelező darab!

Én elvileg LDP miatt álltam neki az első résznek, de tőle függetlenül is megérintett és ha többet egy percre se bukkanna fel, akkor is rendszeres nézője maradnék. Hogy ne látszódjak LDP miatt elvakultnak, csak 10/8-at adok az első két részre. :) Ha ezt a szintet tartják a sorozat végéig, akkor tökéletesen elégedett törzsnéző leszek!

Longmire - karakterek bemutatása

1 rövid videóinterjú LDP-vel és érdekes részletekkel, melyből eléggé kitűnik, hogy odavan ezért a sorozatért, és a megformálandó figuráért. ;) De hát tőle ritkán hallunk olyat, hogy ne dolgozna bármely szerepében maximális odaadással! ;) Még nem tudtam belenézni a sorozatba, de már ez alapján is felkeltette az érdeklődésemet! :)))




Source: http://www.longmireshow.net/

2012. június 7., csütörtök

LDP: Ahogy még sosem láttuk!!! :)

Nem semmi képeket posztolt az elmúlt hetekben LDP... 
Alábbi fotó még márciusban keltezett, és mint leírja, Kim Kardashian "ihlette". :DDD A ciklámen bugyi csak hab a tortán, + a 2 dinnye...


Másik pedig tegnap készült, a "Longmire" forgatásán. Hát no comment. :DDDD Úgy látszik, nagyon "unatkozik" LDP a forgatás közben.. :P 


 


Source: LDP's twitter...

2012. február 17., péntek

Happy 50th Birthday, Lou Diamond Phillips!

 

Eljött hát a nagy nap: pontosan fél évszázada, 1962 február 17.-én látta meg a napvilágot Lou Diamond Phillips, a Fülöp szigeteki származású, amerikai színész, kinek több, mint 25 éves pályafutását még felsorolni is nehéz... ;)) A későbbiekben azért megpróbálkozom 1 átfogó összegzéssel, mely minden eddiginél hosszabb lesz, és minden fontosabb filmjét említi majd.

Addig ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!!!!