2012. július 10., kedd

R.I.P. Ernest Borgnine! (1917 - 2012)

Július 8.-án, 95. életévében elhunyt Ernest Borgnine. 
Az igencsak szép kort megélt, olasz származású  színészlegenda 1955-ben már Oscar-díjat nyert, továbbá olyan filmekben láthattuk a hosszú évtizedek során, mint pl. a Piszkos Tizenkettő, Nyugaton a helyzet változatlan, Szuperzsaru, Menekülés New Yorkból. Ernest idősebb korában is rendkívül aktív volt, még idei évben is forgatott. 


Lou Diamond Phillips-szel 2003-ban forgattak együtt, A Remény Ösvénye (The Trail To Hope Rose) c. westernben (a kép a bemutatón készült, 2004 nyarán). LPD twitteren így emlékezik meg róla: 

"RIP Ernest Borgine. Ernie drága barátom volt, rendkívüli módon szerettem és tiszteltem. Ilyen melegszívű, kedves lelket sosem lát többé Hollywood."

Borgnine vese-elégtelenség következtében hunyt el. Nyugodjon békében!

2012. június 18., hétfő

Vendégtoll: Szilvi Longmire kritikája - az első két rész (2012)

Valamikor tavaly nyáron olvastam arról Saci LDP blogján, hogy az A&E csatorna egy új sorozat forgatásába kezd, ami Longmire címmel lát majd napvilágot. Az olvasottak alapján érdekesnek tűnt a történet, de aztán ahogy telt-múlt az idő, utamba kerültek mindenféle sorozatok és néznivalók, egészen meg is feledkeztem erről, mígnem tegnap feliratot találtam a sorozat első két részéhez, és akkor esett le, hogy miről van szó, amikor a szereplők között megláttam LDP nevét. Néhány óra múlva már néztem is az első részt, ami után rögtön belefogtam a másodikba - anélkül hogy vettem volna a fáradtságot, hogy visszakeressem a tavaly nyári bejegyzést. Tehát tulajdonképpen "ismeretlenül" vágtam neki a sorozatnak.


Az első képsorokból máris megismerhettük a főszereplőt, Walt Longmire seriffet (Robert Taylor), akit kolléganője, aki fél éve él és dolgozik a vidéken egy gyilkosság színhelyéhez hívja őt. Az egyébként csodaszép, havas hegyekben egy férfi holttestére bukkannak, és megindul a nyomozás. A történetet és a végkifejletet nem szeretném leírni, mert nem akarok spoilerezésbe bocsátkozni, de az mindenképpen elmondható, hogy a nyomozás izgalmas, érdekes, és tartogat csavart is. Mindeközben apránként megismerhetjük a szereplőket, amihez persze egyetlen rész nem is elég. Talán ezért is érdemes a két részt egyben megnézni. A seriffről kiderül, hogy egy éve vesztette el a feleségét, amit azóta sem tud feldolgozni. Robert Taylor nagyon jól hozza ezt a karaktert. Középkorú, jóvágású pasi, akinek az arcán a keménység látszik, de ott vannak a fájdalom nyomai is. Határozott egyéniség, ám amikor meg kell mondania valakinek, hogy hozzátartozóját megölték, nehezen tudja kibökni a tényeket. Háza rendetlen, mobiltelefonja nincs, nem is vágyik a modern technikai vívmányokra, s egy picit ezáltal is emberibb, mint bármely sorozat főhőse.

Már az első részben megismerhettük kollégáin kívül a lányát, Cady-t is, aki ügyvédként dolgozik, no és persze a seriff régi jó barátját, Henry-t, aki a helyi Vörös Póni fogadóban dolgozik, s akit LDP alakít. Valószínűleg a további részek során az ő karakteréről is megtudunk majd néhány dolgot.

Walt kollégái közül a fő hangsúlyt a fél éve a környéken ténykedő kolléganő, Victoria Moretti (Katee Sackhoff) és a seriff helyettes, Branch Conally (Bailey Chase) kapják. A helyettes azért is érdekes, mert mint az első részből kiderül, seriffnek szeretné magát választatni, s mivel ő használja a modern technikát, illetve nincs "kiütve" egy éve, elég esélyesnek is látszik. A második részben aztán nem térnek vissza erre a versenyre, de más módon okoz egy pici meglepetést Conally.

Mindkét rész más-más gyilkossággal foglalkozik, s a részek végére meg is kapjuk a gyilkost. Annak ellenére hogy egyik történet sem eget rengető, és mégis elégedett vagyok a sztorival és a végkifejlettel. Tetszettek az esetek, a megoldások, a második rész talán egy picit jobb és pörgősebb, érdekesebb is volt mint az első, bár ez talán betudható annak, hogy az első rész több mint 50 perc (dehát kell az idő a kibontakozásnak), a második rész pedig a szokásos 43 perc. Én úgy érzem, hogy sok lehetőség van még ebben a sorozatban, és további jó kis esetekre számíthatunk, miközben egy olyan vidéken járunk, ami számunkra ismeretlen és nagy valószínűséggel elérhetetlen, és olyan népcsoport kultúrájába is belelátunk egy picit, amivel szintén nem minden nap találkozunk.

Ha ezeket nem tekintjük, akkor tulajdonképpen egy nyomozós, gyilkosságos sorozattal van dolgunk, de a Longmire akkor is több. Érdekes, és számomra nem mindennapi a csomagolás. A helyszín, karakterek mintha egy 20 éve forgatott westernfilmből léptek volna ki. Tehát végre egy olyan sorozat, amikor nem a legmodernebb technikával nyomoznak, amikor nem olyan hirtelen egymás után jönnek a megoldások, hogy a néző kapkodja a fejét és a végére nem is tudja, hogy miért volt a gyilkosság, és miért az a tettes a tettes, és egyáltalán ez most hogy is derült ki. Aki tehát szereti a krimiket, nyomozást, annak mindenképp ajánlott a sorozat. Aki pedig szeret együtt gondolkozni a nyomozókkal és apránként úgy rájönni a megoldásra, hogy közben megismeri a karaktereket, és van idő arra, hogy picit átérezze a helyzetüket, életüket, annak mindenképpen be fog jönni ez a sorozat. Aki pedig a szép tájakat is szereti, és szívesen néz olyan helyeket, ahova nekünk nem egyszerű eljutni, annak pedig kötelező darab!

Én elvileg LDP miatt álltam neki az első résznek, de tőle függetlenül is megérintett és ha többet egy percre se bukkanna fel, akkor is rendszeres nézője maradnék. Hogy ne látszódjak LDP miatt elvakultnak, csak 10/8-at adok az első két részre. :) Ha ezt a szintet tartják a sorozat végéig, akkor tökéletesen elégedett törzsnéző leszek!

Longmire - karakterek bemutatása

1 rövid videóinterjú LDP-vel és érdekes részletekkel, melyből eléggé kitűnik, hogy odavan ezért a sorozatért, és a megformálandó figuráért. ;) De hát tőle ritkán hallunk olyat, hogy ne dolgozna bármely szerepében maximális odaadással! ;) Még nem tudtam belenézni a sorozatba, de már ez alapján is felkeltette az érdeklődésemet! :)))




Source: http://www.longmireshow.net/

2012. június 7., csütörtök

LDP: Ahogy még sosem láttuk!!! :)

Nem semmi képeket posztolt az elmúlt hetekben LDP... 
Alábbi fotó még márciusban keltezett, és mint leírja, Kim Kardashian "ihlette". :DDD A ciklámen bugyi csak hab a tortán, + a 2 dinnye...


Másik pedig tegnap készült, a "Longmire" forgatásán. Hát no comment. :DDDD Úgy látszik, nagyon "unatkozik" LDP a forgatás közben.. :P 


 


Source: LDP's twitter...

2012. február 17., péntek

Happy 50th Birthday, Lou Diamond Phillips!

 

Eljött hát a nagy nap: pontosan fél évszázada, 1962 február 17.-én látta meg a napvilágot Lou Diamond Phillips, a Fülöp szigeteki származású, amerikai színész, kinek több, mint 25 éves pályafutását még felsorolni is nehéz... ;)) A későbbiekben azért megpróbálkozom 1 átfogó összegzéssel, mely minden eddiginél hosszabb lesz, és minden fontosabb filmjét említi majd.

Addig ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!!!!


2012. február 6., hétfő

Behind The Music: The Day The Music Died 1-6 (documentary) 1999

Ritchie Valens
Visszatérve A zene halálának napjára, íme 1 megrázó, de remek dokumentumfilm 1999-ből, a 40. évforduló évéből! LDP szinte az összes részben látható. A kép- és hangminőség nem a legjobb, de ÉRDEMES megnézni! Exkluzív home videókkal Ritchie Valens-ről... 

LDP is visszaemlékezik a forgatásra
Az egyik leg-szívszorítóbb rész LDP visszaemlékezése arra a napra, amikor a La Bamba c. filmben azt a jelenetet forgatták, amikor az énekes felszállni készül a repülőre, a végzetes baleset előtt. Ritchie kisebbik húga, odament a forgatás helyszínére. Connie hisztérikus sírásban tört ki, és LDP-t ölelgetve egyre csak azt hajtogatta, "Ritchie miért kellett elmenned, miért kellett elmenned?!". Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a film segített neki őt "elengedni", és lezárni a múltat...


Behind The Music: The Day The Music Died part 1 of 6



 Behind The Music: The Day The Music Died part 2 of 6



Behind The Music: The Day The Music Died part 3 of 6



Behind The Music: The Day The Music Died part 4 of 6



Behind The Music: The Day The Music Died part 5 of 6



Behind The Music: The Day The Music Died part 6 of 6

2012. február 5., vasárnap

1 kis vidámság

Remekül szórakoztam LDP legutóbbi twitter-bejegyzésén! :))) Különösen szeretem, amikor "privát" és családi fotókat oszt meg velünk, hát még ha háziállatairól, kutyájáról, vagy házimalackájáról mesél... (A képet jobban szemügyre véve, LDP mamuszán is szakadtam, CSÚCS!!!!)

Mostani eset Kitzel-el, kutyájukkal esett meg:

"Nos, Kitzel nem túl okos. Megpróbálta ellopni a szivaromat, és megégette az orrát. Bár aranyos és van ízlése. Ez 1 Montecristo!"

A kíváncsi kutyus pórul járt... :)

Vendégtoll: Szilvi La Bamba kritikája (1987)

1959. február 3-án - 53 évvel ezelőtt - négy fiatalember vesztette életét egy repülőgép szerencsétlenségben. Ez önmagában szomorú hír, s akkor megdöbbentette az egész világot. Azért, mert a gépen a korszak három legismertebb és legkedveltebb rock 'n' roll sztárja - Buddy Holly, The Big Bopper és Ritchie Valens - ültek, és természetesen a pilóta. Hideg tél volt, esett a hó, mint éppen nálunk most, s a feltevések szerint az egyébként tapasztalt pilóta elvesztette uralmát a gép fölött, így felszállás után hamarosan lezuhant a gép. A világ három tehetséggel lett szegényebb, akikre várt még az élet és sikerek számos sora.

A tragédia évfordulóján - és a film negyedszázados kora alkalmából :) - idén is elővettem a Ritchie Valens életét , és így természetesen a szerencsétlenséget is feldolgozó La Bamba című filmet. A film főszereplője Lou Diamond Phillips, aki szinte megszólalásig hasonlít Ritchie-re. Testvérét, Bobot Esai Morales alakítja, aki azóta meglehetősen jóvágású fickó lett :P Nemrégen láttam a 2006-os Az emberrablás című sorozatban, abban is nagyon tetszett ;) A két fiú édesanyját Rosanna DeSoto játssza. Joe Pantoliano pedig Ritchie menedzserét, Bob Keane-t alakítja. Őt legelőször talán A szökevény című filmben láttam (vagy legalábbis innen emlékszem rá - újra kéne nézni ezt is :).

A film szinte az első perctől magával ragad és beszippant. Egymás után történnek az események, miközben szépen kirajzolódnak a karakterek. Megismerjük a szerény Ritchie-t, akinek a zene az élete, és Bobot, aki teljesen az ellentéte. Vagány és menő srác, aki piál, csajozik és motorozik, de legbelül mégis mély érzésű. Az egyik kedvenc jelenetem tőle, amikor utoljára beszél Ritchie-vel telefonon, és utána a gyerekével játszik, akivel korábban nem túl sokat foglalkozott, sőt! A két fiú édesanyja a kétkezi munkás Connie, aki ha kell, eligazítja a fiúkat (főleg Bobot), viszont mindent megtesz értük és nekik. Hármuk játéka tökéletes váza a történéseknek.

Sok életrajzi, és sztárcsinálós filmet láttunk már, de a La Bamba ezek közül mindenképpen kiemelkedik a szereplők hiteles játéka, és az egyrészt meseszerű, másrészt tragikusan szomorú igaz történet miatt. Ehhez még külön plusz az ötvenes évek világa, és az olyan zenék, amiket nem hiszem, hogy ne lenne ember, aki ne ismerné (legalább a La Bambát), és amire valljuk be, legszívesebben felpattannánk és táncolnánk! :)

Érdekes volt látni a garázs-partyin csak háttérben zenélő Ritchie-t, majd a helyi, s végül a nagyszabású koncertjét - utóbbit már sztárként, más hírességekkel osztott meg. Közben végigkísérhettük az első stúdiózást, a művésznév megszületését, a Come On Let's Go feléneklését, és ahogy ötvözte a folklórt és a rock 'n' rollt a tradícionális La Bamba újraértelmezésével. Milyen más volt még akkor egy stúdiózás, és sztárcsinálás, mint manapság. Persze akkoriban is biztos a pénzről szólt a dolog, de mégis emberibb és szimpatikusabb volt.

Mindenképpen meg kell említeni Ritchie szerelmét, Donnát, hiszen a lánynak szóló dala is világsláger lett. Donna karótnyelt, savanyúképű apja is nagyon jól hozta a figurát - akkoriban rengeteg ilyen búskomor, magát túl sokra tartó fickó keseríthette meg a lánya életét :P

A film már a kezdetek óta érzékeltette Ritchie repüléstől való félelmét. Tökéletesen át tudom érezni, mivel én magam is félek a repüléstől, amiben egyébként még soha nem volt részem, és ha rajtam múlik nem is lesz :P Annak örülök hogy nem valami hatalmas látványeffektussal oldották meg a repülő lezuhanását. Ez így pont jó volt, sőt, talán hatásosabb is. Ahogy Ritchie testvére és édesanyja, valamint Donna, és a menedzser megtudták a hírt - velük együtt könnyeztem.

Ritchie még nem töltötte be a 18-at, amikor a tragédia történt. Rövid élete azonban tartalmas és sikeres volt. Abba inkább nem akarok belegondolni, hány nagy slágert énekelhetett volna még, inkább örülök a meglévő daloknak, amik örök klasszikusok maradnak.

Feltétlenül szót érdemel a Los Lobos együttes, akik nemcsak felbukkannak a filmben, de a zenéért is felelősek voltak. Ritchie hangját ugyanis David Hidalgo-nak köszönhetjük. Életem egyik legjobb koncertélménye Loboséknak köszönhető, és igazán felemelő volt LDP "énekhangján" :) élőben hallani a La Bambát. (A koncert utáni autogramosztás és beszélgetés pedig a csokiöntet volt a tortán lévő habon - ebben azt hiszem Saci is meg tud erősíteni ;)

Visszatérve a filmre: nemcsak azoknak ajánlom akik szeretik a zenés és/vagy életrajzi filmeket, hanem azoknak is, akik egy picit bele akarnak pillantani az 50-es évek zenetörténelmébe. Egyszer az életben ezt mindenkinek látnia kell. Csak azt sajnálom hogy a magyar tévécsatornák ebben nem igazán segítenek, és egy igényes, méltó DVD (sőt, manapság már Blu-ray) kiadás is igencsak időszerű lenne. Bárkinek jó szívvel ajánlom a filmet, azt hiszem ebben mindenki talál magának tetsző mozzanatot vagy mondanivalót. Mivel minden tekintetben mesterműről és filmremekről van szó, ezért az értékelésem egyértelműen 10/10*!!!

Bejegyezte: Szilvi. (Triumblog) Utólagos engedelmével. ;)

2012. február 4., szombat

Lou Diamond Phillips szakácskönyvet tervez


Talán már idén napvilágot lát a könyv?
Többszöri rajongói unszolásra, LDP a twitterén megerősítette, hogy "igen, dolgozni kéne a szakácskönyvön az idei évben"... (Mint pár napja kiderült, LDP MEGNYERTE a Celebrity Cook Off főzősversenyt. Talán ez adta meg neki a végső "löketet" és önbizalmat hozzá!)

Arra a kérdésre, hogy  egy jó kis válogatás lenne-e, vagy pedig a kedvencei, ezt válaszolta:
"Csak olyan receptek, amiket magam találtam ki. Maradok az eredetinél!"

2012. február 3., péntek

The Day The Music Died 53rd Anniversary

Buddy Holly, The Big Bopper, Ritchie Valens

Ismét elérkeztünk ehhez a szomorú évfordulóhoz. :((( Immár 53. éve, hogy a 3 világhírű rock and roll énekes: Buddy Holly, Ritchie Valens és The Big Bopper a szörnyű balesetben életét vesztette. Egészen pontosan 1959 február 3.-án. A történetet szerintem már minden zenerajongó ismeri....

A balesetről bővebben ITT írtam (tavaly).

*Frissítve: LDP 1 órája (vagyis náluk délelőtt 10-kor) ilyen kedves szavakkal emlékezett: 
"1959. Febr. 3. The Day The Music Died. RIP Ritchie. A jószerencsém örökké kapcsolódni fog a tragédiádhoz, és sosem fogom elfelejteni."

NYUGODJATOK BÉKÉBEN!!!!!

Újabb Filly Brown interjú

Gina Rodriguez, Lou Diamond Phillips and Jenni Rivera stop in to the Celebs.com Studio at Sundance to talk "Filly Brown" at the 2012 Sundance Film Festival.

LDP 4:52-től:


2012. február 2., csütörtök

La Bamba (1987) Official german B&W press kit

Mielőtt készhez kapnám gyűjteményem legújabb darabját :), még van 1 elmaradásom. Ezt a hivatalos német presskit-et még december elején szerváltam, Réka segítségével, szintén az e-bay-ről. ;) Remek vétel volt, talán azért is volt ilyen olcsó, mert feltehetően 1 db hiányzik a 12 db-os készletből(?). Mégis nagyon örültem neki, hogy képgyűjteményem ilyen rövid idő alatt újabbakkal bővül. ;) A képek mind FF-ek, eredeti fotópapíron, 12x18 cm-es méretben készültek, és jó állapotban vannak. Kicsit hajlottak ugyan (ezért se tudtam túl szépen fotózni őket). De gyűrődés, szakadás és egyéb nincs a fotókon, sőt remek állapotban vannak ahhoz képest, hogy 25 éves cuccról van szó. :P A képeken se számozás, se logó nincs. Nem járt hozzá semmilyen tartó, vagy tok, egy átlátszó kis nejlontasakon kívül, amiben kaptam őket. Sebaj. ;) Nemsokára úgyis a La Bamba mappában landolnak majd. :P /mint az összes többi, melynek nincs tartója/
Ezzel együtt már 4-re bővült a hivatalos La Bamba presskit-ek száma, amiből 2 német (az egyik színes és perforált, egyben van), 1 francia (színes, fényes fotópapíron és logós kartonpapírban), és 1 USA, ami a mappához járt, és csupán 4 FF képet tartalmaz (és melyről sokáig azt hittem, erősen hiányos, de már nem vagyok biztos benne, mert e-bay-en is mindig csak ezt a meglévő 4-et látom!).

Azért is nagyon örülök ennek a csomagnak, mert jópár ritkább fotót is tartalmaz (Bob motoros fotója, Bob és Connie ölelkezése, ücsörgés az öreg "curandero"-nál, a sétálós kép a jó öreg erősítővel ( ami valóban Ritchie-é volt!), Donna és Ritchie nevetős képe. Utóbbi egyenesen kedvencem, és már nagyon régóta vadásztam. :))) Pár éve még csak ÁLMODOZTAM ezekről az eredeti fotókról.... 

Íme egyenként:










2012. február 1., szerda

OFF: Brandon Lee ma lenne 47 éves...


Nem kapcsolódik blogom témájához, de gondoltam, mivel egyébként is kedveltem őt (mellesleg a kutyámat is róla neveztem el :)), ezúton megemlékezem róla 1 posztban, ha már LDP is megtette:

"Ma lenne barátom, Brandon Lee születésnapja. A neve többször szóba került az elmúlt pár napban. Hallak téged, Brandon."

Mint ismeretes, Brandon Lee immár 19 éve, 1993-ban, karrierje csúcsán hagyott itt minket, mikor halálos baleset érte a Holló (The Crow) forgatása alatt.  A film (talán ezért is) valódi kultusszá vált azóta.

Azt viszont kevesen tudják, hogy az akkor csupán 28 éves színész jó barátságban volt LDP-vel, olyannyira, hogy Phillips még a kórházba is berohant, mikor tudomást szerzett a szörnyű balesetről... Azt is elmesélte egyszer, hogy Brandon és ő rendszeres pókertársak voltak, és sokat játszottak 1 asztalnál. ;)

Ezek a sorok tőle származnak, az utolsó interjújából, mintha csak sejtett volna valamit...

„Mivel nem tudjuk, hogy mikor fogunk meghalni, úgy gondolunk az életre, mint egy kimeríthetetlen kútra. És mégis, minden csupán néhány alkalommal történik meg, és tényleg nagyon ritkán. Hány alkalommal fogsz emlékezni egy bizonyos reggelre a gyermekkorodból, egy reggelre, ami olyan mélyen a része a létednek, hogy el sem tudod képzelni az életed nélküle. Esetleg négyszer, ötször? Talán még ennyi sem. Hány alkalommal fogod a holdtöltét látni? Talán húsz. És mégis az egész végtelennek látszik…”

Bruce Lee fia ma még mindig csak 47 éves lenne...  

NYUGODJ BÉKÉBEN, BRANDON!!! :(

2012. január 31., kedd

Lou Diamond Phillips nyerte a Celebrity Cook Off főzőversenyt!

Guy Fieri, a győztes LDP és büszke mentora, Rachael Ray. ;)

LDP Coolio ellen indult harcba és végül sikerült legyőznie a nagyszájú rapper-t! :))
Innen is szívből gratulálok neki, igazán megérdemelte!!!!!! Ezek után kötelező lesz szakácskönyvet kiadnia! :P


Részletek és hiányzó kritikák később...

2012. január 28., szombat

Autogram osztás a Sundance-en

Az alábbi 2 videóban LDP autogramot osztogat (jó esetben?!) rajongóinak. Bár attól tartok, ezek nagy része az autogram-árusító oldalakon fog kikötni. :PPP


Nekem issssssssss!!! :))))



2012. január 25., szerda

2 újabb Filly Brown video

Festival Insider: Filly Brown (rövid interjú a studióban). A színészek és a készítők gyorsba elmesélik, hogy találta meg őket a szerep. Mindkettőben láthatóak a filmből részletek, LDP remekül hozza a latino figurát!

 

Univision News:  Sundance 2012: 'Filly Brown'

Michael & Edward James Olmos, Jenni Rivera és végül LDP kerül mikrofonvégre. ;)

2012. január 24., kedd

Filly Brown promoképek

Remek hangulatú promoképek készültek a filmhez, a színészek (és a készítők) igazán önfeledten pózolnak a kamerák előtt! ;)))







2012. január 23., hétfő

Képek a 3. napról

Amin röhögtem, ahogy a napok teltek, LDP egyre vastagabban öltözött. :DDDD






Az alábbi 2 képen a Fender központban járt és dedikált LDP:


LDP egy fender gitárt dedikál



Az utcán sétálva is lencsevégre kapták családjával:










3 privát kép

LDP Twitteren osztott meg velünk 3 nagyon aranyos családi képet. ;))) Kislánya, a 4 éves Indy láthatóan nagyon élvezte a nagy havat. :)))