A Corpus Christi-beli Flour Bluff Gimnázium hajdani tanulója
!ARRIBA!
LOU DIAMOND PHILLIPS?
Tanulmány Hollywood etnikai újkoráról.
„KEVERÉK VAGYOK” Árulja el nekünk Lou Diamond Phillips. De ezzel nem is jár messze az igazságtól, Phillips különös, szögletes arca valamiféle emigráns optikai csalódását láttatja, néha spanyolnak, néha ázsiainak, néha pedig valami másnak néz ki. Tán ő reprezentálja manapság Hollywood új etnikai korszakát, jó időben emelkedve fel a texasi vidék homokjából, ahol kamaszkorát töltötte.
"Az édesanyám filippínó” magyarázza Phillips a grillcsirke fölött. „De van bennem hawaii, japán, és spanyol vér is. Apai ágról pedig skót, ír és egy kis cseroki indián.” Phillips erőteljesen csapja le villáját a barna színű szaftba. „Ezek nagy része épp hogy csak kitűnik.”
Phillips-szel a Dakota texasi forgatásának szünetében beszélgetünk, a filmet Fred Homes rendezi, a Bunker Hunt’s Circle T-Ranch-en, Dallashoz közel. De a szóbeszéd, ami körüllengi a 25 éves hajdani Flour Bluff gimist, első főszerepéhez kapcsolódik, a La Bambához, mely e hónap végén lát majd napvilágot a Columbia Pictures-nél. A Corpus Christi-ből származó Phillips a texasi Arlington Egyetemre járt, a Forth Worth-i Stage West-re, és Adam Roarke Filmművészeti Laboratóriumába, mielőtt Los Angelesbe indult. Ő alakítja a a főszerepet Ritchie Valens, eredeti nevén Richard Valenzuela életrajzi filmjében, aki az ország első spanyolajkú rockere volt, slágerei a „Come On, Let’s Go”, „Donna”, és a "La Bamba" voltak, a kései ötvenes években. Valens 17 évesen halt meg, ugyanabban a repülőgép-szerencsétlenségben, mely kioltotta Buddy Holly és The Big Bopper életét.
A La Bamba egy megváltó fricska a tinédzser spanyolajkúak számára, a nosztalgiázó rockereknek, és azoknak, akik szeretik a papírzsebkendőt lobogtatni, mikor lemegy a végefőcím. Bár az énekhangot a a L.A.-i banda, a Los Lobos szolgáltatja a filmben, mégis úgy tűnik, nagy mozikarriert jósolhatunk Phillipsnek.
„Az igazság az, hogy próbálok még egy kis pénzt összeszedni” mélázik el szerényen – azonnal megállapítjuk, mennyivel jobban szeretünk azon színészekkel beszélgetni, akik még a sztárság előtt tartanak. „Nem hiszem, hogy ez nálam eljut majd Tom Cruise-hoz hasonló szintre, de ha fel kell vennem 1 kalapot, és napszemüveget, rendben, meg fogom tenni. Jelenleg, nem mondom, hogy ez van folyamatban. Ha nem így lesz – vonja meg a vállát – akkor túlreagáltam.”
Phillips befejezi az ebédet. De mielőtt elhagyná ezt az apró országúti kifőzdét, megkérdezzük, miféle név a „Lou Diamond Phillips”. Túl hollywoodi a mi ízlésünknek, különösképp John Malkovich és Mary Elizabeth Mastrantonio korában.
„De ez az igazi nevem” bizonygatja olyan őszintén, hogy jószerével a sírás kerülget bennünket. „Az apám egy filippínó háborús hős – Lou Diamond után nevezett el. – ahogy elvigyorodik, arca méginkább multikulturálisnak tűnik. „Aki valószínűleg zsidó volt”.
