Elvis-filmkritika: King Creole (1958)

Legutóbb (születésnapja estéjén) ehhez a Presley-filmhez volt szerencsém, és mivel úgy tűnik, kitűnik a szokványos "limonádék" közül, melyeket filmes karrierje során tucatszám készített, úgy gondoltam, megérdemli, hogy elsőként erről írjak hosszabb szösszenetet. :)

A fekete-fehér filmet a magyar származású Kertész Mihály rendezte, ami már kecsegtetett némely reménnyel, hogy nem lesz nézhetetlen....

A story (SPOILER-eket tartalmazhat, szerepel/het a végkifejlet):

Danny Fisher (Elvis Presley) utolsó középiskolai napja virradt fel. Az erkélyen vígan danolászik, és abban reménykedik, ezúttal megkapja az érettségit, mert legutóbb ez nem sikerült. Apjának is szeretne bizonyítani, aki munkanélküli, és lelkileg fásult felesége 3 évvel ezelőtti halála miatt. Ezért hát Danny-nek is dolgoznia kell, hogy megéljen a család. A fiúnak van 1 nővére is. A közeli, kissé kétes hírű bárban vállal reggelente, iskola előtt takarítást., illetve dolgozik pikolófiúként. A lelkiismeretes, de hirtelen természetű srácnak nem a tanulással, hanem a magaviseletével adódnak gondjai. Amikor a bárban pár részeg flótás verbálisan bántalmaz 1 ott dolgozó "örömlányt" (Carolyn Jones), verekedésbe is keveredik miatta, előtte viszont megérik, hogy énekeljen nekik, és kiderül, hogy nagyon jó hangja van. A nő, Ronnie, elpanaszolja, hogy a hatalmában tartja a bár főnöke, Maxie Fields (Walter Matthau), már többször meg is verte. Ronnie-nak tetszik a srác. A taxiból kiszállva, az osztálytársak tanúi lesznek, hogy Danny megcsókolja a lányt, ezért cikizni kezdik, mire a fiú ököllel válaszol. Hiába próbálja kimagyarázni magát, és elmesélni hátrányos családi helyzetét (miszerint dolgoznia kell az iskola mellett), megint csak nem engedik érettségizni... Iskolából hazafelé, meg akarja támadni 1 fiatalokból álló banda, de amikor látják, hogy jól tud bunyózni, inkább megkérik, hogy csatlakozzon hozzájuk, így jó pénzhez juthat.

Otthon hiába magyarázná a történteket, az apja hallani sem akarja, de kiderül, hogy már beszélt az igazgatóval, ezért megengedik neki, hogy a következő évi bizonyítványra ne kelljen 1 évet várnia., esti iskolába járhat. Apja jó pályát szeretne a fiának. Danny hallani sem akar róla, sőt szóváltásba keverednek, miszerint az öreg világ életében meghunyászkodott mindenki előtt, és ő nem akar így élni. Apja megnyugtatja, hogy most talált 1 munkát az egyik gyógyszertárban.

Ezután Danny újra összefut "kétes" ismerőseivel, és ráveszik, hogy bandázzon. Lopni nem akar, de végül belemegy, hogy 1 boltban énekével és gitárjával terelje el a figyelmet, míg a többiek ellopnak ezt-azt. A fiúnak sikere lesz, a lopás sikerül, bár a boltban dolgozó fiatal lány, Nellie (Dolores Hart) rájön, hogy ő is benne volt a buliban. De mivel megtetszett neki a fiú, nem árulja el. Megbeszélik, hogy a műszak végeztével találkoznak. Danny apja végül megkapja az áhított állást a gyógyszertárban.

Danny a boltban énekével könnyen eltereli a figyelmet :)

Este a bárban, a főnök, Maxie megbizonyosodik arról, hogy Danny valóban tehetséges énekes.

Stílusosan a Trouble Man c. dalt adja elő rendkívül hatásosan, amivel nagy sikert arat, és felfigyel rá a konkurens bár, a King Creole főnöke is, LeGrand: övé az egyetlen hely, amit Maxie még nem tart a fennhatósága alatt. Maxie is lecsapna rá, de ő még bizonytalan.

A bandavezér, Shark szétosztja a pénzt, amit a lopásért kaptak, Danny kiáll a "bolond" bandatag mellett, és ragaszkodik hozzá, hogy igazságosan osszák el a pénzt. Ezután a randijára indul Nellie-vel. Buli ürügyén szobára akarja vinni a lányt, de miután az szerelmet vall,  hamar meggondolja magát, és hazaviszi. 

Apjának folyamatosan meg kell alázkodnia a munkahelyén, akaratos főnöke miatt, Danny igyekszik őt megvédeni. Találkozik LeGrand-nal, és megegyeznek, hogy nála fog dolgozni. Vacsorára hívja, hogy beszéljenek, de az apja nem megy bele az énekesi karrierbe. Viszont

LeGrand és Danny nővére felfigyelnek egymásra. A szerződést végül mégis aláírják. A lámpalázas srác nagy sikert arat. Nellie és Danny ismét randiznak, de a fiú nem akar komoly kapcsolatot. Kiderül, nagy vágya az, hogy visszaszerezze régi, elvesztett házukat.

Shark - aki Maxie-nak dolgozik - üzen Danny-nek, és ráveszi, hogy elmenjen a főnökéhez, cserébe ő segít az apjának, nehéz helyzetében. Végül csak beszélgetnek.

Egyik fellépése közben ráveszik, hogy vegyen részt 1 balhéban: a gyógyszertár főnökétől akarják ellopni a trezorba szánt pénzt. Bár Shark észreveszi, hogy  Danny apja és a főnök  az eső miatt kalapot cseréltek, és apja indul ez a pénzzel, szándékosan őt ütik le, és rabolják ki.  Danny erről nem tud. Nellie a bárban éri utol Danny-t és szól neki, hogy apját megtámadták. Kórházba kerül, súlyos az állapota, azonnal meg kell műteni, ami nagyon sok pénzbe kerül. A fiúnak hatalmas lelkifurdalása lesz. Nem tudják összekaparni a pénzt, mire kiderül, hogy Maxie fizeti ki a műtétet... Danny tudja, hogy nagy adóssága van...

4 hét elteltével, nemsokára kiengedik az apát, a King Creole-ban Danny a Hard Headed Woman-t, majd a címadó King Creole-t énekli. Maxie ezután újra magához hívatja, arra számítva, Ronnie el tudja őt csábítani, így rávenni, hogy nála dolgozzon. Végül a főnök megzsarolja a fiút. Danny utolsó fellépését tartja a KC-ban, majd búcsúzik közönségétől. Nellie-vel is szakítanak, mert lelkiismeret-furdalása miatt Danny a templomba se meri betenni a lábát. Ezután az Apa próbál alkut kötni Maxie-val, mert felismerte támadójában Shark-ot. Maxie viszont rávilágít arra, hogy a saját fia is benne volt a dologban. Danny hiába magyarázkodik..., a főnökkel összeverekszik.

A sikátorban Shark megtámadni készül őt, de ő marad alul, azonban Danny is megsebesül. Hazavánszorogva apjának hiába könyörög, végül Ronnie szökteti el autóval (Maxie elől) tóparti házába viszi. 1 gondtalan napot töltenek el együtt, csak a mára gondolva. De a fönök itt is megtalálja őket,  és bár a bolond fiú figyelmezteti őket - halálosan megsebesíti a nőt. Maxie-val végül a bolond fiú végez. Danny újra a KC-ban énekel, Nellie elmondja neki, ameddig csak kell, várni fog rá. Apja is megbocsát neki.

Összegzés:

A film témája őszintén szólva meglepett. Nem az a tipikus, jóhangú, helyes selyemfiú, akinek legnagyobb gondja, hogy meghódítson minél több női szívet. Danny Fisher figurája eléggé hitelesnek mondható. Bár a karrier kissé meredeken ível, van itt családi tragédia, a srác egy útját kereső, könnyen eltéríthető, hibázó, de azért mégis vagány valaki. Szerintem találó figura. A dalbetétek sincsenek annyira túlsúlyban, hogy azt éreznénk, ezzel akarnák a gyenge történetet "elvinni". Van bonyodalom, sőt bűntény, vannak következmények, végül pedig szépen elvarrják a szálakat. Talán hosszabb is a film, mint az átlagos Presley-mozik, majdnem 2 órás. Kriminek nevezni azért túlzás, inkább zenés drámának mondanám.

Dolores Hart, Elvis, Carolyn Jones

A főszereplőkre sem lehet panasz. Nekem tetszett Elvis játéka, bár biztos nem kicsit vagyok elfogult, mert ha ő megjelenik a vásznon, az ő karizmájával, az már rossz nem lehet. ;)) De sokakkal ellentétben én azt gondolom, igenis volt érzéke a színészkedéshez, és ha jobb szerepek találják meg, ez jobban élne a köztudatban. A King Creole 1 elég erős kezdet volt, kár hogy nem követte több komolyabb szerep... Egyetlen bajom a nem túl jellegzetes, és szinte érzelemmentes szinkronjával volt. :(

Carolyn Jones játéka is nagyon meggyőző volt, mint örömlány, hiteles volt. Walter Matthau-nál jobb Maxie-t keresve sem találhattak volna, minden szavát elhittem. Dolores Hart is jól hozta a szende, szőke kis naivát. Érdekes mód, neki ez már a 2. filmje volt Elvis-szel, előző évben, már a Loving You-ban is a szerelmét játszotta. Később (a pont előzőleg említett dokumentumfilmben) Elvis azon méltatlankodott, nem tudja mire vélni, hogy a lány pár év múlva apácának állt. :) Még ma is él, 72 éves. Elvis-én kívül, a többiek szinkronja rendben volt. De mindenképp tervezem megnézni eredeti nyelven is a filmet, még csak részben tettem meg. Tulajdonképpen örülnék, ha a DVD-t 1x a polcomon tudhatnám. :)

A dalbetétek jók, Presley sármja már itt, fiatal korában is kitűnik, oldott és vagány a színpadon, és meglepően természetes a kamerák előtt, nem is játssza túl. Kedvenc dalaim az említett Trouble Man és a címadó, és azért elhangzik még itt 1-2 klassz szerzemény. De valóban elmondható, hogy NEM CSAK Elvis, és a dalok miatt érdemes megnézni!

Mindent összevetve, a King Creole az egyik legjobb Presley-film, nekem pozitív csalódást okozott, 10/9-re értékelem.

Ez Elvis /This Is Elvis/ (1981)

A napokban immár másodjára sikerült látnom ezt a '80-as évek elején készült, remek dokumentum-filmet. Ezúttal sem bántam meg, talán az egyik legjobb, ami valaha Elvis életéről készült. Eléggé átfogó és részletes, főleg a korai éveket tekintve. 

A film 1977-ben indul, Elvis halálával, aztán visszaugrik a kezdetekhez, a gyerekkorhoz. A filmet többnyire Elvis narrációja kíséri, még ha nem is őt halljuk, az az érzésünk van, mintha ő maga osztaná meg velünk gondolatait, érzéseit, visszatekintését. 

Elvis egy ikerpár idősebbik tagjaként látta meg a napvilágot, 1935 január 8.-án. Öccse sajnálatos módon halva született. Anyjával, Gladys-szel kiváltképp szoros volt a viszonya, egész életében. 9 éves kora táján, születésnapján állítólag "választania kellett" 1 kerékpár, és egy gitár között, szerencsé(nk)re, az utóbbit választotta. Már gyerekkorában megismerkedett az "igazi fekete zenével", a blues-zal, mely egész zenei pályájára igen erőteljesen hatott. Állítólag Elvis elég félénk gyerek volt. A középiskolás évei alatt is inkább "extrém, túl hosszú hajviselete" - amit mindig "belőve" hordott -, és gondosan válogatott ruhái miatt figyeltek fel rá. Tinédzserkorában már fel-fel lépegetett az osztálytársai előtt, a gitárjával, megcsillogtatva ösztönös ének- és gitártudását. Mégis civil pályán kezdett el dolgozni, az iskola befejezése után, majd 19 évesen, 1954-ben következett az "áttörés", amikor a That's All Right  c. dalt rögzítették. Első nagy slágere pedig a Heartbreak Hotel lett. Nemsokára Tom Parker lett a menedzsere, ő is maradt, egész életében. Karrierje kezdeti szakaszában Elvis sok kisebb fellépést vállalt, különféle show-műsorokban. A dokumentumfilm elég részletesen kitér arra, milyen lelkesen fogadta a fiatal közönség, ami nemsokára problémát is szított szélesebb körben, csoportok alakultak, rádióadók bojkottálták dalait, miszerint zenéjét "a niggerek szintjére alacsonyítja le". Főleg az idősebb és konzervatívabb közönség ágált ellene. Ne feledjük, ebben az időben még elég nagy problémákat jelentett a faji megkülönböztetés, és a feketék zenéje. Láthatjuk azt is, amint az egyik rádióadó műsorvezetője a szemünk láttára töri ketté Elvis bakelitlemezét. 

Felfelé ívelését azonban nem lehetett megállítani. A nézőtéren, a fiatalok között valóságos hisztéria alakult ki, amikor csak meglátták, hát még ha bemutatta jellegzetes csípőmozgását, egyéni táncmozdulatait, melyhez fantasztikus hang, és nem mindennapi külső társult. Érdekes látni azt a kontrasztot, Elvis milyen magától értetődő természetességgel vette az emberekre gyakorolt hatását. Azt gondolnánk, hamar "elszállt" emiatt, de nem úgy tűnt. Persze, tudta, milyen hatással van a közönségére, értékelte is, mégis tudta ezt kellően kezelni. 

Következő problémája a Hount Dog c. számából fakadt, minek valószínűleg dalszövege nem nyerte el némelyek tetszését. Az egyik show-műsorban ezt elegáns frakkban, egy kalapos kutyának énekelte el. Utólag már megbánta ezt a fellépést. Imidzsével továbbra sem voltak megelégedve, nem volt "túl jó híre" akkoriban, ez az egyik vele készített telefon-interjúból is kitűnik. Nemsokára elrendelték, hogy a tv-ben nem mutathatták őt egész alakban.

1956-ban leforgatta első filmét, The Reno Brothers címmel, amit az egyik betétdala miatt megváltoztatnak, Love Me Tender-re. A fekete-fehér cowboy filmben Elvis figurája életét veszti 1 lövöldözés során. Anyját Gladys-t Elvis nem győzte megnyugtatni, miután megnézte a filmet.

Közben "jó híre" is helyreáll,t majd 1958-ban leforgatja filmográfiájának egyik legkomolyabb darabját, a King Creole útkereső suhancát, Kertész Mihály rendezésében. Előtte, még 1957-ben pedig a "Börtönrock"-ot, melynek tánc-koreográfiáját bevallottan imádta. Ebben az évben veszi meg Anyjának Graceland-et.

1958-ban katonának állt, Németországba rendelik. A kamerák kereszttüze itt sem kíméli, mutatják, ahogy felnyírják a haját, megkapja katonai cuccait. Mint kiderül, semmilyen "extra bánásmódban" nem részesül, ezért katonatársai közt is népszerű. Bár kérik, de sosem lép fel a laktanyában. Anyja súlyos szívbeteg lesz, Elvis eltávot kap, és meglátogatja, de 2 nappal később meghal. Hiánya egész életében fájó pont marad a számára. Németországban, naivan szembesül azzal, külföldön is mennyire népszerű.... Ebben az időkben szokik rá a serkentőkre, melyeknek segítségével, éjjeli őrségben, a hidegben is ébren marad...

De ez az év nem csak ezért volt sorsdöntő Elvis életében, hanem mert ekkor ismerte meg jövőbeli feleségét, Priscilla Beaulieu-t, aki csupán 14 éves volt ekkor. Mikor az újságírók rákérdeztek az ismeretségre, Elvis még csak 1 kis komolytalan dolognak nevezte azt. Cilla pedig azt gondolta, sosem látja őt viszont. 2 évvel később mégis rávette a lány szüleit, hogy hozzá költözzön Graceland-be.

1960-ban Elvis leszerel. Furcsa mód bizonytalan, nagyon aggódik amiatt, hogy nem-e felejtették el, de aggályai feleslegesek. Az Ezredes remekül megszervezi a a "nagy visszatérést", ő pedig továbbra is ontja a slágereket. Színészi pályája is folytatódik, természetesen az Ezredes "fennhatósága alatt", ennek köszönhetően ezek többnyire a zenei betétekre fekszenek rá, tingli-tangli, komolytalan történetekkel, nem túl komoly színészi teljesítménnyel. Pedig Elvis-ben jóval több van, szeretne bizonyítani, de ebbe nincs beleszólása (vajon miért???). Visszautalva legelső filmjére, ő maga biztosra vette, hogy bukás lesz,  a kritika is lehúzta, de a "rajongói megmentették". Persze nincs megállás. Átlagban évi 3 filmet készít 1 kaptafára, már-már hanyagolva zenei karrierjét, amitől nagyon szenved. Saját bevallása szerint "fizikailag betegedett bele a rossz filmekbe".

Több, mint 7 éves ismeretség után, 1967 május elsején, Cilla és Elvis összeházasodnak. A nászútra a rokonság nagy része is elkíséri őket (klassz lehetett :PPP). Az archív, családi felvételekből amúgy is kitűnik, hogy Elvis imádja a családi fészek légkörét, a rokonokat, a barátokat, szereti magát körülvetetni velük. Barátaival is gáláns, és mivel ő maga rajong a jó kocsikért, több tucat barátjának vesz autót, "csak úgy", mert szereti látni a mosolyt az arcukon... Kirajzolódik továbbá Elvis nagylelkűsége (különböző jótékonysági szervezeteknek adakozik rendszeresen), és remek humora is. A hollywoodi filmek nem igazán ismertetik meg őt a maga valójában a világgal. 9 hónappal az esküvő után megszületik Elvis egyetlen lánya, Lisa-Marie, akiért rajong az apja.

1968-ra már 10 év telt el úgy, hogy Presley nem lépett fel, nem turnézott, hanem csak a filmjeivel foglalkozott. Izgul is a nagy visszatérés miatt, ami az elhíresült '68 Comeback Special-ben teljesedik ki: 1 letisztult Elvis-t láthatunk, egy kiegyensúlyozott, érett előadót és férfit a színpadon, aki ezúttal nem csak hangjára és csípőmozgására teszi a hangsúlyt, hanem mint vérbeli, jammelő ösztön-zenész is bemutatkozik immár. Az aprócska kocka-színpadon rajongói szinte körbefonják. Elvis elemében van, vidám, fesztelen, humorizálva nosztalgiázik a régi időkről, és beszél a zene jelenéről, pl. hogy kedveli az új fiúkat, a Beatles-t. A film arról is említést tesz, hogy gyűrűzött be Amerikába a Beatles-mánia, és a sok tini "Elvis is Dead" és hasonló táblákkal fejezi ki elpártolását, és a banda iránti újdonsült rajongását. (Pedig szerény véleményem szerint ők sem lennének sehol Elvis nélkül, Lennon-ra a kezdeti években igen nagy hatást gyakorolt a Király, sőt karrierjük kezdetén játszottak is Presley-dalokat, úgy emlékszem.)

Pár új szerzemény is hallgató az új TV-showban, pl. Let yourself go, amit kivágtak a leadott műsorban, mivel a jelenet 1 bordélyházban játszódik, és nem tartották kameraképesnek. A másik említésre méltó dal, a gyermeklelkű, békére vágyó Elvis-t tükrözi, a megható If I Can Dream-ben.

Azt ezt követő éveket már viszonylag gyorsan átugorja a film... Amikor épp nem lép fel, az Ezredes a luxusautóját mutatja be, ami az akkori igényeknek tökéletesen megfelel, 24 karátos arannyal, tv-vel, lemezjátszóval, jégkockatartóval...

A '70-es évekre a hosszabb turnék kerülnek előtérbe, fellép a Madison Square Garden-ben és hasonló helyeken. Hízni kezd, de még mindig jó formában van. Imidzse és zenei világa is kissé megváltozik, szélesedik, többek közt a gospel irányába fordul, olyan új slágerek fűződnek a nevéhez, mint pl. a Burning Love.

1972-re Cillával kötött házassága megromlik, az egyik sajtótájékoztatón már hiába kérdezik, már nincs vele. Itt kiderül, bár megvan a magánvéleménye, a politikai életbe művészként nem ártja bele magát. Még ebben az évben tönkremegy a házassága, a válás tényét nehezen veszi tudomásul. Itt kezdődik a lassú hanyatlás. Az egyre növekvő gyógyszer-függőség, a koncertek és turnék megfeszített tempója. Linda Thompson-nal, később Ginger Alden-nel kezd járni. Már ezidőben egészségügyi problémái vannak, kórházban kezelik, a híradások ezt sem nézik szó nélkül. Külsejében is nagyobb váltás következik, már szinte kizárólag az elhíresült kövekkel díszített overall-okat viseli a színpadon. Később ezekhez még váll-köpeny is társul. 

Bár a privát felvételeken látszik, barátaival milyen közvetlen a viszonya, mégis súlyosbodnak a dolgok, elharapódzik rajta a gyógyszerfüggőség. Folyamatosan romló állapotára rátesz egy lapáttal, hogy miután menesztették őket, volt testőrei 1 "gyalázkodó" könyvet jelentetnek meg róla, melyben részletesen taglalják a drogokat. Mikor az újságírók rákérdeznek, miért nem próbálták meg lebeszélni az önpusztító szerekről, azt válaszolják: "nem lehetett megmenteni önmagától"....

(Biztosan nem vagyok egyedül a véleményemmel, ha azt mondom, igen sajnálatos, hogy nem volt mellette 1 olyan erős nő, és állhatatosabb barátok, akik igenis megmenthették volna, segíthettek volna, depressziójából kirángathatták volna, még ha csökönyös és önfejű is volt, akkor is.)

Az utolsó hónapokban tovább romlanak a dolgok, Elvis-nek egyre inkább nehezére esik fellépni, fizikailag és lelkileg sincs jól. Állítólag a külsejére mindig nagyon adó énekes lassan megbékélt a kinézetével, és már csak a koncertek alatt érezte jól magát. Utolsó koncertjét 1977 június 26.-án adta. Alig 2 hónappal később meghalt.

Az eredeti archív felvételeken számos Elvis Presley-rajongót láthatunk, akik elmondják, mennyit jelent/ett a számukra, megható jelenetek. Temetésén több, mint 80.000 ember vett részt.

Összegezve: Szerintem ez 1 remek dokumentumfilm. Aki kicsit is szereti Elvis-t és zenéjét, és szeretné jobban megismerni, annak kötelező. Aki 1 beképzelt, öntelt hólyagnak képzeli, élő kultusza alapján, hát tévednie kell. Talán az egyetlen előadó, akinek már az '50-es években saját, külföldre is kiterjedt fan-clubja volt, mégis, ezt az egész elképesztő nagy sztárságot ő meglepő természetességgel kezelte, és mindig újra és újra, bizonyítani akart, nem akarta, hogy elfelejtsék. Ezért már saját egyéniségét is feladva (legalábbis a filmjeiben), lelkiismeretesen, sőt már-már mániákusan dolgozott. Magánéletében is folyton megerősítést, és válaszokat keresett. Mielőtt még elfogultsággal vádolnának - bár legyen -,  persze az is kiderül a filmből, hogy ő is csak ember volt, gyarló és sokszor gyenge, ő is hibázott. És mégis... Már életében rászolgált a LEGENDA címre. Nincs még 1 ilyen előadó és ember, aki halála után több évtizeddel is, ennyire hatással lenne a zenei életre, egész generációkra, akár saját dalokkal, akár remekül válogatott feldogozásokkal, széles zenei repertoárral. Megérdemelt kultuszát nagyon jól mutatja be ez a feliratos dokumentumfilm, amit 1982 novemberében magyarul is sugároztak.

 Értékelésem egyértelműen 10/10

76 éves lenne.....

Ma lenne 76 éves a Király, Elvis Presley!

Mivel a blog nem csak LDP-vel, hanem közvetve a rock 'n' roll-lal is foglalkozik, nem mehetünk el eme jeles nap mellett szótlanul! Immár 34 éve, hogy eltávozott közülünk, de emléke, imidzse, és főleg DALAI a mai napig élnek rajongók millióinak szívében. Már életében legenda lett, kultusza korai halála óta csak tovább erősödött, újabb és újabb generációk nőnek fel zenéjén, ezrek próbálják  megidézni bársonyos, UTÁNOZHATATLAN HANGJÁT, mozgását, vagy akár rendható kinézetét., mindhiába. Rövid pályafutása során nem csak számtalan no. 1 kislemez, hanem megszámlálhatatlanul sok album, dal látott napvilágot, felsorolni is szinte lehetetlenség. 

Belőle csak 1 van, egyszeri és megismételhetetlen, a 20. század legnagyobb művésze, akinek sármja a 21. században se látszik kikopni. Nagyon igaz a mondás, miszerint:

"BEFORE ANYONE DID ANYTHING, 

ELVIS DID EVERYTHING."

Köszönjük Elvis, 

Boldog Születésnapot!!!