A Magányos Lovas Balladája /Lone Rider/ (2008)

"A végső összecsapás, mely mindent helyrehoz"

A Magányos Lovas Balladája (a magyarított cím az eredeti Magányos Lovas helyett 1 rejtély számomra, hogy sikerült ezt így összehozni) LDP 2008-ban készült TV-filmje, a pár évvel ezelőtti "A Remény Ösvénye" (The Trail To Hope Rose) "testvére" lehetne, hagyományos western, kevéske romantikus elemmel fűszerezve. A film érezhetően a TV-k számára készült, (ez hosszában is megmutatkozik, alig több, mint 70 perc), de legalább DVD-n is megjelent... Szerencsés választás volt viszont a szinkron, mivel Phillips-nek az előbbi filmhez is hangját adó Laklóth Aladárt kérték fel.

A film rövid tartalma:

Bobby Hatthaway, a nyugalmazott amerikai katona 25 év elteltével tér vissza szülővárosába, Pelton-ba. Az örömteli viszontlátás után viszont hamar rádöbben, hogy sok minden megváltozott - és nem előnyére - azóta, mióta elhagyta otthonát. Legjobb barátja nem csak "elszerette" régi barátnőjét, de az egész környéket hatalmában tartó és erőszakos férfi szülei földjére, sőt saját kis boltjukra is szemet vetett. Miután kiderül, hogy a helyi sheriff-től sem várhat segítséget, Hatthaway-nek nincs más választása, mint felvenni a kesztyűt, és szembeszállni régi, legjobb barátjával...

Részletes (spoiler-es) kritika: 

Bobby Hatthaway (Lou Diamond Phillips) elbúcsúzik volt bajtársától, Mike-tól (Tom Schanley), majd 25 hosszú év után tér csak vissza szülővárosába. Régen látott szülei és rokonai kitörő örömmel fogadják. Családja után első útja régi legjobb barátjához, Stu Crocker-hez (Vincent Spano) vezet. Az örömbe 1 kis üröm vegyül, mikor a Stu mint 1 rossz tréfaként, azzal lepi meg barátját, hogy Bobby volt szerelmét, Constance-t (Cynthia Preston) immár saját feleségeként mutatja be. A kínos csend után sejteni lehet, hogy főhősünk számára még mindig nem közömbös a nő.

Visszatérve a családi házhoz, azzal kell szembesülnie, hogy a kis bolt, amit édesapja, Robert (Stacey Keach) vezet, kis híján a csőd szélén áll. Ezért hát nem volt más választásuk, mint hogy megkérjék Stu-t, hogy hitelezzen nekik. Stu rendesen vissza is él a helyzettel, sőt feltett szándéka, hogy megkaparintsa a boltot magának. Bobby felajánlja félretett pénzét, szülei megsegítésére, sőt kezdi újra felvirágoztatni a boltot. Ez persze nem tetszik a régi jó barátnak. Mindent elkövet, hogy bosszantsa őket, sőt 1 mondvacsinált ürüggyel beleköt volt barátja unokaöccsébe, akit cimborái alaposan helyben hagynak. Amikor Bobby megpróbálja megvédeni őt, a megfélemlített helyi sheriff-nek köszönhetően (akit Stu a markában tart), még őt dugják a rács mögé...

Eközben kirajzolódik a volt barát igazi alakja, kiderül, hogy feleségét rendszeresen bántalmazza, fizikailag és mentálisan is. A nő többnyire az italba fojtja bánatát, hisz még mindig Hatthaway-t szereti, aki viszont összeismerkedik Serena-val (Angela Alvarado), majd randevúra is hívja.

A két barát között akkor mérgesedik el végleg a viszony, mikor 1 szóváltást követően (az Apa nem adja el Stu-nak a boltot) lelövi az idős embert. A haldokló apa még el tudja mondani, ki lőtt rá, és mivel a sheriff-re nem számíthat, önmaga veszi fel a harcot Stu és emberei ellen. Váratlan segítséget kap viszont Mike-tól, majd később Constance-tól is, aki bevallja, hogy mindig is őt szerette. A végkifejlet nem meglepő, Bobby végül megbosszulja édesapja halálát, és feleségül veszi Serenát, sőt őt nevezik ki sheriff-nek.

Vélemény:

A Remény Ösvénye után már sejtettem, milyen típusú filmre számíthatok, ezért nem vártam hatalmas izgalmakat, és látványos pisztolypárbajokat. ;) A film egyértelműen a tv-nek készült, könnyed, egyszeri kikapcsolódásra szolgál. LDP szokás szerint jól megül a nyeregben, korhű, és beleolvad a környezetbe. Apró pozitívum, hogy bár semmi extra nem történik, mégis el tudja hitetni, hogy ez akkor és ott történik.

Szereplőválasztás: 

Phillips hozza a szokásos "kései westernes" formáját, se többet, se kevesebbet. Ez neki már a kisujjában van, és valljuk be, nem is törekszik túlzottan, Oscar-díjas alakításra. Amolyan, "ok, ezt is letudtam, csapjuk a többihez" - hozzáállás. /Mint ahogy én is álltam a filmhez. :)) Személy szerint én már sokkal jobban szeretném, ha újra negatív hőst alakítana - itt a Vadnyugaton is -, mert nagyon jól áll neki/. Az azért kellemes, nosztalgikus pillanat volt, amikor ismét kést forgatott, Chavez ikonikus szerepét juttatva eszembe!

2 érzelmileg kiemelkedő jelenete van, amikor is elmozdul a közepes skáláról: 1.  megsiratja apját, 2. utal arra, hogy szerinte nem szolgált rá a kitüntetésre, sokkal inkább megérdemli az a bajtársa, aki poszthumusz kapta meg az elismerést. Itt sejlik fel a kiégett katona érzete 1 pillanatra: nem csak a szeretteitől való távolléte volt nehéz, hanem maga a háború is. 
További jó hír, hogy legalább nem nyújtották el a filmet feleslegesen, alig több, mint 70 perc.

Alakítás szempontjából kiemelkedik a karakterek közül a főszereplő rosszfiú, a Stu-t alakító Vincent Spano. Már a kezdetekkor megteremti a kellő ellenszenvet azzal, hogy meglepetésként mutatja be feleségét a főhősnek, tudván azt, hogy talán még mindig nem közömbösek egymás számára. Ezek után csak erősödött irányába az unszimpátiám. Bár nem volt egy hú, de erős alakítás, de engem meggyőzött.

V. S. neve manapság elsősorban a Különleges Ügyosztály egyik ügynökéhez köthető, amit én nem igazán nézek, a neve mégis roppant ismerős volt...

Talán a legnagyobb név, Stacey Keach volt a produkcióban, aki az apát alakította, viszont már rajta is meglátszik az idő vasfoga.

A bandatagok rosszfiúi közül találó volt a szerepre ("a megszokott rossz arc") Mike Starr, aki terjedelmes filmográfiával rendelkezik (szerepelt többek közt a Pénznyelő-ben, Szabad Prédában, és a Lángoló Jég-ben, Képtelen Képrablásban is), nekem mégis leginkább a Több, mint Testőr Tony-jaként égett az az emlékezetembe az arca. ;))) Számtalan tv-sorozatban is feltűnt.

Nem meglepő mód, a nőknek nem sok szerep jutott. A Costance-t játszó színésznő átlagos, nekem 1 kicsit "túl szőke és makulátlan" ebbe a vadnyugati közegbe... A Serenát megformáló színésznő viszont - nyúlfarknyi szerepe ellenére - természetesen szép, és nagyon szimpatikus volt, örültem, hogy a főhős végül őt választotta, a bánatában folyton italozó kommersz szőkeség helyett. :P

Összegzés:

A rendezés megint csak a film leggyengébb pontja lett, valljuk be, UNALMAS. Lassan, kedvesen, de  semmit mondóan folydogál a történet, és ez nem változik a film alatt... A szereplők többnyire 2 dimenziósak, és egysíkúak maradnak, talán Stu kivételével...A sztori-ban semmi meglepő nincs, a történet lineáris és szokványos. Szép dolog, hogy próbálják feléleszteni a manapság megkopott western műfaját, de attól még lehetett volna benne több spiritusz!!! Engem is meglepett, hogy a kései vetítés ellenére Apu nem aludt el rajta.

A színészi alakításra ezúttal 10/7-et adok összességében, a story-ra jóindulattal 10/5-öt, a rendezésre pedig 10/4-et, mert a hagyományos történet ellenére azért még jól, akár izgalmasan is elsülhetett volna. :P 

Ánblokk mindent összevetve (és még így is jószívű vagyok!) 10/5. LDP, tudsz Te jobbat is!!!

Trailer híján íme a film bevezető képsorai (angolul):