Dakota (1988)

Mint már említettem az előző bejegyzésben, LDP ezt a filmet a La Bamba megjelenése közben, még 1987-ben forgatta. A Texasban (Dallasban) játszódó történetben visszatér a „gyökereihez”, mivel ő is texasi születésű. Ekkor még épp hogy csak „szárnyára kapta a világhír”, és kóstolgatta a sikert… Érdekesség, hogy ő maga az associate producere a filmnek.

Rövid ismertető:

A Dakota egy hétköznapi, de kedves családi story, ahol a múltja elől motoron menekülő, kamaszkorból épp kinövő főhős egy poros, texasi farmon talál menedéket, segítséget és reményt nyújtva ezzel egy beteg kisfiúnak, így ő maga is kap esélyt arra, hogy újragondolja egész életét, és talán szüleitől is megbocsátást nyerjen, de elsősorban, meg tudjon bocsátani saját magának…

A film tartalma (SPOILER):

A 18 éves John Dakotának (Lou Diamond Phillips) nincs maradása. Valaha 1 idilli család voltak ők 4-en, de John nagyot hibázott, apja képtelen neki megbocsátani, és hogy „békére leljen”, motorjával messze kerül a családi fészekből. Egészen Texasig viszi az útja, ahol is származása miatt provokálni kezdik, majd verekedésbe keveredik a helyi rosszfiúval, Bo-val (Steve Ruge), akinek gazdag apja az egyik legbefolyásosabb a kisvárosban. Letartóztatják. A verekedés okozta kárt természetesen meg kell térítenie, addig nem kapja vissza a motorját. 

Pénze nincs, de a szomszéd ranch tulajdonosának, Walt-nak (Eli Cummins), aki régebben zsoké volt, a szíve megesik a fiún, és munkát ajánl neki, hogy rendezni tudja tartozását. Dakota nem rajong az ötletért, de nincs más választása. A család (apa és lánya) jelenleg lótartással és versenyeztetéssel foglalkozik, ide veszik fel segítőnek, bár a fiúnak nincs sok fogalma a lovakról… Bénázását  a talpraesett, fiús lelkületű, de csinos külsejű  Molly (Dee Dee Norton) aki szintén női zsokénak készül - nem nézi jó szemmel, de azért segítségére lesz. Hamarosan kiderül, hogy Dakota az oldsmobile-okhoz sokkal jobban ért, és mivel a gazdag szomszéd alkoholista szerelője meglehetősen megbízhatatlan, a fiú ezentúl inkább a kocsikkal foglalkozik.

Mollynak van egy kisöccse, Casey (Jordan Burton), akinek csontrák következtében térdig levágták az egyik lábát, viszont műlábbal ügyesen közlekedik. Fizikailag jó erőben van, fogyatékosságát leszámítva, az önbizalma azonban romokban hever, amikor is Dakota - a család idős barátja, Zard néni (Herta Ware) tanácsácsára felajánlja, hogy mind lelkileg, mind fizikailag segítségére lesz a fiúnak.  Zard néni azt reméli, hogyha Casey kiállja a „férfivé válás próbáját”, vagyis megmászik 1 sziklát, akkor rendbe jön az önbizalma.  A kisfiú és Dakota edzés közben egyre közelebb kerül egymáshoz, de minél jobban megszereti a gyereket, John-t annál inkább kísérti a múltja: a kisfiú saját öccsére, Eric-re emlékezteti, aki 1 véletlen baleset következtében lezuhant a magasból és meghalt. Dakota ötlete volt az „kiruccanás”, azon a viharos éjszakán, de Eric megcsúszott és ő már nem tudta megmenteni, azóta is saját magát okolja a testvére haláláért…

Walt benevezi őt a megyei versenyre, de Dakota dacból nem megy el, hisz egyre jobban szenved attól, hogy az idő múlásával kötődni kezdett a családhoz, inkább eltűnik egy időre. Molly-val már a kezdetektől fogva vonzódnak egymáshoz, viszont a lány régi barátja, a tenyérbe mászó, piperkőc Rob (Tom Capitelli) visszatér a városba, és ő kíséri el Molly-t az érettségi bálra. Persze, Dakota is tiszteletét teszi a család kíséretében, ahol - önhibáján kívül - megint összetűzésbe kerül Bo-val, így az emlékezetes este végül kudarcba fullad. Aznap éjjel Dakota Molly segítségével világra segíti Sas - nevű lovuk kiscsikóját, eközben a lány végképp ráébred, hogy Dakota talán mégsem olyan rossz, mint ahogy az elején gondolta… Mély beszélgetések következnek, a lány pedig megpróbálja Dakotát rábeszélni, hogy béküljön ki az apjával.

Casey végül sikeresen kiállja a bátorság-próbát, Molly és Dakota pedig már nem küzd tovább az érzéseivel, egymásba szeretnek. Bo (aki alkalomadtán drogozik is, és piszkos ügyekbe keveredik) viszont tovább áskálódik főhősünk ellen, felgyújtva saját malmukat, és persze rá akarja terelni a gyanút a srácra. Mégis Bo jár pórul, és majdnem benn ég, pont a „rosszfiú” Dakota lesz az, aki megmenti.

Végül Dakota megfogadja Molly tanácsát, és – megígérve, hogy visszatér, - elindul hazafelé, a megbocsátás reményében…

 Összegzés:

Azt mondhatom, nagyjából azt kaptam a filmtől, amit vártam. Semmi esetre sem „kalandfilm”, hisz akció nem sok akad, a történet leginkább lineáris vezetésű, néhol 1 kis visszaemlékezéssel, de többnyire minden kiszámítható… Tehát a story maga nem nagy durranás, nem sok meglepőt nyújtott. Mégis van valami varázsa, ami talán pont az egyszerűségében rejlik… Engem valahogy megfogott: nincsenek túlbonyolított karakterek, épp ezért túljátszva sincs semmi sem. A szereplők mégsem 2 dimenziósak, viszont hitelesek. Egyedül a Bo haverját alakító „idióta” Rooster-t (John Hawkes) éreztem kicsit „soknak”. 

A rendezés maga is ezt az elvet követi, nem rágnak a szánkba semmit, nem kavarnak meg túlságosan semmit, a film folydogál a maga kissé lassú, de szerethető módján. Egyedül a végével akadt 1 kis hiányérzetem, csöppnyit lecsapottnak éreztem a végkifejletet (az főképp nem derült ki, Bo-val mi lett, lecsukták-e esetleg, vagy hasonló), de talán jobb így, különben már giccsbe, és „rózsaszínbe” hajlott volna a történet…

Színészi játék és szereposztás: LDP-t leszámítva egyetlen „nagy név” sincs a filmben, főleg így utólag, mai szemmel nézve. Talán csak Herta Ware, akit valahol – valamikor mintha láttam volna már. John Hawkes is inkább idősebb fejjel tűnik ismerősnek… A többi szereplőnek (az IMDB-ből kiindulva) majdnem csak ez volt az egyetlen szerepe. Molly kiválasztásánál szerintem az elsődleges az volt, hogy tényleg biztosan üljön a lovon, és jól tudjon lovagolni. 

A La Bamba ezidőtájt beszivárgó sikere után pedig joggal építették arra John Dakota karakterét, hogy az majd bevonzza a nézőket a moziba. Akik előző évben megszerették LDP-t (és ők nem kevesen voltak!), véleményem szerint itt sem csalódnak benne, bár ez a szerep jóval egyszerűbb, viszont van benne bizonyos fokú hasonlóság Ritchie Valens-szel, mert itt is 1 „pozitív”, szerethető főhőst kapunk, csak Dakotának volt 1 rossz döntése… Szerintem egyértelműen LDP KARIZMÁJÁTÓL várták a sikert. : ) Más kérdés, hogy nem jött be. Karizma az van bőven, sőt, a korához képest sokszor kissé „koravén” Phillips itt még hitelesebben játssza a néha durcás, kamaszkort épp elhagyó fiút, mint előző évben a 17 évest. Itt tényleg ELHISZEM, hogy 18, pedig a valóságban már 25 volt, sőt épp ebben az évben házasodott, a forgatás idején. Talán az ebből adódó boldogság vetül ki az arcára az egész filmben. Filmbéli szerelmeivel Lou-nak általában „mákja van” (hisz nincs kiábrándítóbb, mikor 2 szerelmest játszó színész legjobb esetben is semleges egymásnak, urambocsá’ ellenszenveznek). Szerencsére, közte és Dee Dee között egyértelműen érezhető az a bizonyos „szikra”. ;)) Bár ehhez biztos kellett a csaj is, és a kölcsönös szimpátia. A közösen fagyizós jelenet megrendezettebb már nem is lehetne, mégis az egyik legkedvesebb momentum az egész filmben. Ritkán látni LDP-t ennyire vidámnak, fesztelennek, és oldottnak! : )

1 szó mint 100, hamar megkedveltem a Dakota-karaktert, rögtön kedvenc filmjeim közé soroltam, sőt, LDP külsejét tekintve itt viszi a pálmát, „kisfiús bája” – megkockáztatom, itt – CUTEST EVER. ;)) Legalábbis nekem. :DDD

A többi színészre sincs panasz, mind jól hozzák az adott szerepet. A Casey-t játszó kisfiú is aranyos, ő sem esik túlzásokba, Zard néni szintúgy szeretnivaló, csak úgy mint az egész csonka-család… A tenyérbemászó Rob, és a rosszfiú Bo pedig kellően ellenszenvesek.

A szinkronnal minden rendben, csupa közismert és jó színész, Zalán János a címszerepben csak rásegít és nem elvesz a színészi játékból. Kisfalvi Krisztina itt még természetesen bájos. Külön kiemelném „mindenki szeretett Janka nénijét”, Pásztor Erzsit, remekül hangolja az idős Herta Ware-t. A Casey-t alakító kisfiúnak is találó Benedikty Marcell.

A sikertelenség oka(?):

Az USÁ-ban – ne szépítsük – megbukott a film, sőt elég hamar a tékák polcian végezte. Nyilván, akinek alapból nem szimpatikus LDP, az nem tud 1 „rá kihegyezett” story-val mit kezdeni. Ő többnyire sosem semleges, inkább megosztó személyiség a vásznon. A rossz kritikákra rásegíthet(ett) az, hogy sehol 1 ismertebb húzónév, továbbá, hogy LDP-nek van 1 másik hasonló témájú családi filmje, a Harley, melynek a Dakota rendezője, Fred Holmes a producere, sőt, Eli Cummins szintén szerepel itt is. Mintha 2x futottak volna neki ugyanannak a történetnek… Érdekesség, hogy a Harley (TV-film) valójában ’86 tájékán készült, de csak évekkel később (1991) adták ki, borítót is utólag gyártottak hozzá. Én magam is arra emlékszem, mikor kb. 15 éve adták a magyar tv-ben, hogy LDP-t még nagyon fiatalnak – és csenevésznek -  találtam (A La Bambához képest is). Maga a 2 történet (a letartóztatott rosszfiú megjavul, miután befogadják, hasonló családszerkezet, adott 1 kisfiú, 1 kamaszlány) szinte kísértetiesen hasonlít egymásra, és sajnos - halvány emlékeim szerint – a Harley igencsak középszerűre sikeredett… Túl sok minden nem is maradt meg számomra belőle. :P Nem csoda hát, hogy a tv-nézőknek is „sok volt” egymás után a 2 „ikertörténet”…

(LDP egyébként kezdeti éveiben előszeretettel forgatott kis költségvetésű tv-filmeket, amik sokszor keresztény üzenetet hordoztak, lévén ő maga is eléggé vallásos beállítottságú. A Harley-ban is vannak keresztény utalások, valamit ugyancsak 1987-ben forgatott 1 kifejezetten ilyen témájú filmet, „The Three Kings” címmel. Vallásos neveltetése miatt biztosan fontosnak tartotta, hogy ilyen filmekben (is) szerepeljen, sikerüktől függetlenül.)

Végezetül, az én Dakotás értékelésem a következő:

Story: 10/6

Rendezés: 10/8 (végét tekintve nem volt különösebben bajom vele)

Színészi játék: 10/10 alá (LDP miatt 10 lenne, a bugyuta Rooster miatt megy az alá).

Összbenyomás: Mint már írtam, összességében megfogott az egyszerű történet, és a nem túl bonyolult, de mindenképp pozitív mondanivaló. Kis költségvetésű, talán ezért is alulértékelt film, totál ismeretlen rendezővel (IMDB-n 4* körüli), ennek ellentmondva, és szándékosan nem átlagolva az eddigi pontokat, nem titkolt szubjektivitással, de én bizony 10/10-et adok neki!!!

A DVD-verzió pedig mindenképpen KÍVÁNSÁGLISTÁRA kerül! ;)))

Dakota trailer: