1. rész: AZ ELŐZMÉNYEK
Kissé most "eltérek" blogom fő-tárgyától, de csak részben, hisz LDP-nek nem kis köze van a Los Lobos-hoz! :DDD
Érzek kis párhuzamot eközött, és a 2007-es Millenáris Teátrumban tartott Michael Bolton koncert között. Több dologban is.
1., Sosem hittem volna, hogy ez valaha bekövetkezik (latin-amerikai banda EU-ban??? Hol van erre igény???)
2., Az előadó(k) hírnevéhez és tehetségéhez képest - sajnos - túl kevesen voltak (szar promo)
3., Előre megéreztem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem. Azt nem sejtettem, miben, de hogy életreszóló lesz, abban biztos voltam!
De kezdem a legelején.
A MEGELŐZŐ HETEK:
Április 13-án értesültem a koncertről, miután Niki-barátnőmmel találkoztam, a Király utcai KFC-ben, amikor is kb. 5 órát beszélgettünk le 1 huzamban, és többet között, szóba került a latin zene, majd kedvenc filmem (aki nem tudná, a La Bamba!!!). Este 11 elmúlt, mire elbúcsúztunk, én mentem vissza a Blahára, a 7-es buszhoz. 1 hatalmas, kivilágított plakáton akadt meg a megálló közvetlen közelében a szemem: jobban szemügyre vételeztem, harsány, figyelemfelkelő volt. Piros alapon zenélő csontvázak. Nade a felirat: LOS LOBOS!!! Alatta Petőfi Csarnok, május 14. Megint beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam! Úristen! Ők itt???? Kedvenc filmem betétdalának előadói?! David Hidalgo, akinek hangja 12 éves korom óta kitörölhetetlenül beleivódott az agyamba, és összeforrt a főszereplő karakterével (Ritchie Valens aka Lou Diamond Phillips). A filmzenei albumot jóval később, 1998-ban tudtam megvenni, azóta milliószor meghallgattam. 12 dalból 8 a banda nevéhez fűződik, melyeknek fejből tudom azóta is minden sorát, hanglejtéseket, az összes kurjantást, oda-vissza....
Mindez tizedmásodpercek alatt játszódott le bennem. Majd rögtön be is villant a bizonyosság, hogy na, én ezen OTT LESZEK, továbbá a Bolton-koncertről ismerős (meg)érzés, hogy itt bizony "történni fog valami".
Feldobva buszoztam haza! Már nem is tudom, még aznap este meséltem-e az ősöknek róla, de szerintem nem! Viszont másnap rákerestem neten, és tényleg ott volt, hogy PeCsa, stb. Az első normális cikk, amit találtam, a hangzatos "Élőben dübörög a La Bamba" című volt. Fel volt tüntetve a jegyár is, 8900 Ft-ért.
Mint érdekesség, linkeltem be Szilvinek (továbbiakban Cecó), és Csabának a hírt. Tájékoztató jelleggel. Átmenetileg elfogott a bizonytalanság: olyasmit írtam, szívesen mennék, de egyedül?! Legőszintébben, meg se fordult a fejemben, hogy Cecó igent mondana rá. DE nemsokára jött a határozott válasz, miszerint őt is érdekli, annak ellenére, hogy csak a film dalait ismeri tőlük... Hát nagyon boldog voltam! :))) Bár addigra olyannyira feldobódtam, hogy még egyedül is elmentem volna, mintha akkor fogtam volna fel az egészet. De így, ketten mindjárt más volt, sokkal nagyobb buli, és közös öröm, hogy ez az év se múlik el számunkra koncert nélkül! ;))) Nem is akármilyennel nyitjuk az évet! :)
Rögtön elkezdtünk Los Lobos (spanyol jelentése: A Farkasok) albumokat tölteni, szinte az összeset megtaláltuk, és leszedtük (mert bizony, nekem is volt bepótolni valóm)! Az elkövetkező kb. 3 hétben amikor csak tudtam, őket hallgattam, és a számomra ismeretlen albumok/számok is nagyon bejöttek! Igazán sokoldalú zenekar, a rock 'n' roll-tól a latin rockzenén át, a mariachi-n keresztül, a country-ig, minden műfajban otthon vannak, és jól áll nekik. Ez a zenekar bizony nem tétlenkedik, diszkográfiájában a filmzenéket is beleértve, több mint 20 album található! Bár Hidalgo híresült el leginkább szóló-énekesként, de Cesar Rosas és Louie Perez is gyakran magához ragadja a mikrofont, a többiek pedig vokáloznak. Louie még dalszövegeket is ír.
Nem lehet mondani, hogy a '87-es No.1-ból, a La Bamba címadó dal sikeréből akarnának ma is megélni. A PeCsában osztogatott, igényes kis szórólap hátulján ez olvasható: "A Los Lobos állandóan új utakat keres. Valószínűleg ez is a kulcsa a több, mint 3 évtizedes sikerszériának. S hogy mi az, ami még 30 év után is összetartja a bandát? (Louie) Perez szerint '...a barátság. Ha leszámítod a turnézásokat, meg azt, hogy zenészek vagyunk, még mindig barátok vagyunk, akik élvezik egymás társaságát.' " Ez kiváltképp szimpatikus nekem. Ők majdnem mind középiskolai osztálytársak voltak (sőt, David és Cesar már az általánosba is együtt jártak, 'mindketten 54-es születésűek, talán még 1 osztályba is), a többiek is szinte egykorúak, csupán Steve Berlin csatlakozott hozzájuk kicsit később, más úton. Hihetetlen, hogy mind jóval túlvannak az 50-en!
A KONCERT NAPJA:
Szerencsére nagyon hamar eljött. Nagy promo-t sajnos nem kapott, azon kívül hogy a koncert előtt 1 hónappal minden nap bemondták a Neo-n, csak pár netes cikk szólt arról, hogy jönni fognak. Jegyeket is csak a Broadway jegyirodától láttam, hogy lehet rendelni, aztán kiderült, hogy a fehérvári Ákos iroda is forgalmazza, ezért végül Cecó vette meg a jegyeket. (csak álló volt kapható, ami nem is lepett meg, lévén a műfaj, én egyébként se vennék ülőt semmire. Utólag láttuk a plakáton, hogy a PeCsa is árul jegyet, de ott addig nem láttuk!) Persze már napok óta másról se beszéltünk, állandó téma volt közöttünk, az albumok nagy részét átmásoltam Cecónak, hogy azért ő is jobban képben legyen! Szerencsére pénteki napra esett a koncert, így Cecó hamar el tudott szabadulni, sietett, előre becsomagolt, igaz személyvonattal, de 17:15-kor már a Kossuth-téri metróhoz beszéltük meg a találkozót, onnan kb. negyed óra trolival a PeCsa. Így már fél 6 körül ott lehetünk, bíztunk benne, így biztosan mi ott lehetünk az elsők között. Ákostól megtudtuk, a PeCsa alapból 2500 fős maximum, de eleve nem számítottunk többezer emberre, rétegzenéről van szó, különben is inkább 30-40, és fölöttiek a banda ismerői nálunk. A fiatal korosztályból max. az ismeri, aki szereti a latin rockzenét.
A gyomrom már összerándult az idegességtől, de persze jóleső idegesség volt ez! :) Kölcsönkaptam tesómtól a fényképezőt, a lényeg megvan, kis hátizsákkal, és pár cuccal indultam el. Előtte már bekészítettem 1 "kabalát", a La Bamba filmzenei CD-t is a táskába. Utolsó pillanatban viszont, előkotortam egyik kedvenc 7"-es bakelitemet, a "Donna" kislemezt. Ezen kiváltképp imádom Hidalgo hangját, annyira lágyan, és érzelmesen, megkapóan énekli ezt az egyszerűen csodálatos, szerelmes dalt. Külön öröm volt, hogy a f.képezőt végre nem kellett rejtegetni, szabad volt használni! A Stadionok metrónál, kapott el igazán az érzés, hogy Úristen, mindjárt koncert. Szentimentális hangulat jött rám. Már nem emlékszem, de nagyon sok minden kavargott a fejemben. Leültem a metrón, gondolván úgyis sokat megyek. Az volt bennem, hogy automatikusan a Délinél szállok, mint majdnem mindig, amikor Cecó elé megyek! 1x csak magamhoz tértem éber álmomból, és döbbentem rá, hogy nekem a Kossuth téren kell leszállnom. de már túlmentem 1 megállót. :DDD Gyorsan leszálltam és mentem vissza. Így pár percet késtem, Cecó már ott várt. Elmeséltem neki is, milyen lüke vagyok, nevettünk! Ő is nagyon fel volt dobva, jó kedvünk volt! ;))) De hát miért is ne lett volna???? Hisz koncertre mindig nagy örömmel megyünk, számunkra ez többet ér, mint 1 nyaralás! ;)) Ahogy közeledtünk a "célhoz", persze azért izgultam is, tényleg nem-e lesznek már ott többen, és mi lesz, hogy lesz! Csak fecsegtünk, röhögcséltünk végig, közben frankón úgy éreztem magam, mint aki be van csípve, pedig 1 kortyot sem ittam! :)
A PECSA ELŐTT:Kb. 3/4 6-ra értünk oda. A PeCsánál Apuval találkoztunk, aki vállalta, hogy Cecó pakkjából hazavisz, hogy ne kelljen magával cíhölnie mindent a koncert alatt/után. Ő készített rólunk 1-2 közös fotót is, amik nagyon jól sikerültek, hisz fel voltunk dobva, mi voltunk a legelsők! Bár először megijedtem, mert messziről több embert is láttam bemenni, a szekurok között, a bejáraton, akik már vagy 8.-an kék pólójukban, készenlétben álltak. Már a kordon is ott állt. de közelebb menve kiderült, hogy az összes ott dolgozik, bennfentesekről van szó. Ekkor megnyugodtam! LEGELSŐNEK ÉRKEZTÜNK! Lefotóztuk a plakátokat is, meg egymást. Illedelmesen megkérdeztem, mikor lehet majd bemenni, azt mondták, 7 órakor. Még durván 1 óra. Igazából sehol senki, 1-2 ember lézengett, akik nem "mertek" közelebb jönni, de minket nem érdekelt. Jött még 1 nyomi fiatal párocska, elég "csavargó" kinézetük volt, akik az apjuk által, tv-ben nyert tiszteletjegyet szerették volna eladni, olcsóbban. De mondtuk, hogy már megvan. Telt az idő, és nem gyűltek az emberek. Hallottuk beszélgetni a securokat, miszerint 500 embert várnak csupán. Ez nagyon elszomorított. Ennyire nem ismerik/nem szereti őket senki??? Akik 3x-os Grammy-díjasok, 30 éve a pályán, és többek közt a Fehér Házban lépnek fel 2009-ben? Ez Magyarország szégyene! :( (tisztelet a kivételnek). Pár 20-as, 30-as fiút/pasit láttunk várakozni később, meg 1-2 idősebb párocskát, akik közül volt, aki külföldről jött. Megittam 1 energiaitalt, hátha kicsit feldob, így is lett. 19 óra közeledtével egyre több hang szűrődött ki, először inkább csak a dob, majd meghallottam David-em hangját. Mondtam is Cecónak, hogy Úristen, ez már ő!!!! :) Elég sokat próbáltak!
BENN:
Végülis 19:00 óra körül járt, amikor végre bemehettünk. Átnézték kislámpával a táskánkat, én inkább otthagytam a másik (Cecónak szánt) felbontatlan energia-italt, amit már nem akartam kinn meginni, mert akkor még mindig nem aludtam volna azóta!
Inkább mielőbb bementünk, és ott várakoztunk a félhomályban. A szekurok nagyon unatkoztak, ajtónként (2 szárnyú) beállították őket terpeszben és meredtek maguk elé. Bentről kiszűrődtek különféle hangok, szerintem már a hangfalakat próbálgatták. Mi kényelmesen elmentünk wc-re, nézelődtünk, körbejártuk a fél PeCsát, kivéve a büfé környékét (ez majd később fontos lesz!). Láttunk vagy 4 db, rajzszöggel kitett plakátot, gondoltuk, majd elkérünk belőle a koncert UTÁN. Ki voltak téve kevésbé feltűnő helyen is, na gondoltuk majd visszajövünk érte.... Várakoztunk, unalmamban sminkeltem, bár tükör nélkül. HAHAHAHA Mondták hogy 19:45 körül fognak beengedni. Azért lassan-lassan gyűltek az emberek, lehettek több tucatnyian, elszórva az előtérben. A wc-n 1 nőnek szintén a DESPERADO-ra csörgött a telója. :DDD
Hamar eltelt az az idő. Addig is összeszedtünk mindenféle kiadványt, a már említett Los Lobos-os kis szórólapokat (jó sokat), + Börze újságot, ilyesmiket!
Mondtam Cecónak, hogy mindenképpen a színpadhoz legközelebbi ajtó közelébe üljünk le, a táska a vállunkon, hogy ha nyitnak, már rögtön ugorhassunk fel. Mások is már odajöttek az ajtó(k) közelébe. (volt vagy 4.) Na, mondom, ezek (szintén 1. ajtó előtt állók) nem fognak minket beelőzni, mert mi jöttünk legelsőnek! Volt aki le se ült, hanem állva várt. Mi ültünk, de sprintre készen!
A KONCERT ELŐTTI PERCEK:A többi marha bejött, és rögtön leültek 2 oldalt, volt ott valami nem ülőkének szánt acél-alkalmatosság, oda szépen leültek, mint a birkák, sorban! Nem tom, mire gondoltak, hogy majd ott maradnak a koncert végéig, de nem nagyon mozdultak onnan. A többiek, mintha szándékosan hátra, vagy középre maradoztak volna, nem sokan akartak elől állni. Én nem bántam annyira. Csak elég hülyén nézett ki, hogy az 1. harmad tök üres volt. :((( Mi elhelyezkedtünk, letettem a hátizsákot a lábamhoz, + Cecó kabátját magam elé terítettem a korlátra. A korlát kb. mellkasig ért, pont jó volt rá támaszkodni. Csináltunk magunkról 1-2 képet, hogy meg legyen örökítve az 1. sor, aztán a mellettünk balra álló srác (aki pár haverjával jött, meg később 1 csaj is csatlakozott hozzájuk), felajánlotta hogy csinál rólunk közös képet, és meg is tette, mindkettőnk gépével. Kicsit beszélgettünk vele, és ő is mondta, hogy ez azért nagyon GÁZ, hogy ilyen kevesen vannak!!! :(( Hát igen! Elmeséltük neki is, azt amit a secur-ok kinn beszélgettek. Kérdezte, hogy honnan tudtunk a koncertről, mire meséltem a Blahán kivilágított plakátot. + hogy a Neo-n is reklámozták. Ő azt mondta, neten fedezte fel, 3 nappal a koncert előtt. Pffff... Hát enyhén szólva, nem volt túl jó promo-ja a koncertnek. :(((
Aztán nagyon érdekes dolgot mesélt el nekünk: képzeljük csak, micsoda közvetlen emberek ezek a Lobos-ék! - Hogyhogy? - Hát mert kinn a büfénél látta őket ebédelni, rájuk köszönt, hogy "Hello", azok meg vissza, és elmondása szerint nagyon jó fejek és aranyosak voltak!
Biztos hülyének nézett engem a srác, mert erre visszakérdeztem, hogy ezt mostmég1x?!? Azt hittem, nem jól hallok, erre újra elmondta, hogy ÖSSZEFUTOTT VELÜK A BÜFÉNÉL! Erre felfogtam! Jesszus! Ez őrület! Ezek lazán kinn mászkálnak a "nép" között! Mi pont nem mentünk a büfé közelébe, pedig valahol még gondoltam is rá, hogy el kéne arra menni, nem is tudom miért, de aztán úgy voltam vele, üljünk csak ott le, a terem előtt... Hát így jártunk :(((( 1 pár mp-ig bennem volt, hogy mindjárt kiszaladok, és rohanok a büféhez, de sejtettem, hogy már KÉSŐ :(( Az első sor közepét se akartam feladni, mert akkor azért már gyűltek-gyűltek körülöttünk az emberek, még ha nem is hú de szorosan, szóval senki sem lihegett a nyakamba, de akkor is! :P
A színpad egyébként elég alacsony volt, 1 m magason lehetett, előtte hangfalak, és a securoknak/fotósoknak fenntartott kb. 1 méter, össz. 2 méterre álltunk! :) Szemben velem a dob, és fel volt állítva 5 mikrofon, szépen elosztva a színpad egyik szélétől a másikig. Csináltam az üres színpadról is 1 képet. Időről-időre bejött 1 kövérkés 30-as csávó, és próbálgatta a hangszereket, gitárokat. Nem volt ismerős, nem tom, ki lehetett, de elneveztem "hivatásos hangolónak". Mikor a basszusgitárt próbálgatta, tutira azt hittük, biztosan halláskárosultan fogunk hazamenni, olyan hangos volt ott elől. Ezt még párszor megcsinálta, ki-be járkált...
Az emberek még mindig nem igazán akartak gyűlni, főleg elől, mintha szégyelltek volna elől állni, elég hézagos volt. Sokan még mindig ültek oldalt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy 500 ember, az MAX, de talán még ennyien se leszünk! :((( Komolyan mondom, NEKEM ÉGETT A FEJEM, mindenki helyett!!!! Ez annyira ciki, de a srác is ezt mondta. :( Ha ez megvolt 500 ember, akkor Bolton-on nem 700-an voltunk 3 éve, hanem legalább ezren! (hivatalos adatot onnan sem tudok).
Aztán, csodák csodájára, felbukkant 1 idősebb, ősz hajú, hivatásos fotós előttünk, mászkált, leült oda elénk a vasra. Na mondom, legalább egy valaki fotózni fog! :P
Egyszerre csak kihunytak a fények, és sötétebb lett. A "tömeg" talán morajlott valamennyire, nem tudom. De közel sem volt hatalmas üdvrivalgás. Aztán egy 30-as konferáló csávó jött fel a színpadra, üdvözölt minket. Asszem tapsoltunk. Vontatottan kezdett bele a mondandójába, miszerint, hááááát, több emberre számítottak azért, bevallják. HÁT IGEN! Bólogattam bőszen, én is! Mondott valamit arról, hogy Lobos-ék nem ilyen közönséghez vannak szokva, de ezt nem negatív értelemben, hanem, hogy másutt sokkal nagyobb közönség várja őket... bla-bla-bla. És aki eljött, az biztos remekül fog szórakozni. Elmesélte még, hogy az előző állomáson, Zágrábban 1 ÓRÁN KERESZTÜL DEDIKÁLTAK A SHOW UTÁN, és MOST SEM LESZ EZ MÁSKÉPP!!!! Erre taps! Örültem neki, de igazából fel se fogtam! Akkor a "kabala lemezeknek" itt hasznát fogom venni???? Majd az járt a fejemben, hogy én tuti nem fogok merni odamenni HOZZÁJUK! ÚRISTEN! :)
Ezek után a srác gyorsan fel is konferálta a zenekart, és közepes taps kíséretében, sorban BESÉTÁLTAK A FARKASOK.
(VÉGE AZ 1. RÉSZNEK.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése