LOS LOBOS KONCERT, 2010. május 14., Budapest., Petőfi Csarnok 20:00

2. rész: A KONCERT

A taps halkulása után először is bemutatkoztak, ők a Los Lobos zenekar. Rögtön elmondták ők is (már előre!!!), hogy a koncert végeztével dedikálást tartanak! 1 tempós dallal indítottak, ami nem ért meglepetésként, mert nézegettem a hivatalos oldalt, és már volt valami fogalmam a setlist-ről. Az első dal az EVANGELINE volt, amit David énekelt. Szeretem ez a számot, olyan kellemes, dallamos, fiatalos, könnyed. Már itt rögtön megállapítottam, hogy David hangja semmit sem változott, ahhoz képest, ahogy én a '87-es lemezen megismertem: szintén fiatalos, sőt néhol már-már kölykös, és olyan lágy kiejtése van, vagy hogy mondjam. :) Nem kezdtem el rögtön kattintgatni, inkább belefeledkeztem a zenébe, tapsoltam, és élveztem a koncertet.
Ezután csak gyors köszönetet mondtak, és bele is csaptak 1 még pörgősebb nótába, amit szintén nagyon szeretek, a fülbemászó SHAKIN' SHAKIN' SHAKES-be! (amit később hazafelé menet folyamatosan dúdolgattam). Persze, hogy ezt is végigőrjöngtem, szuper volt! Ezt Cesar énekelte, igazán dögös, szexis dal!!!! Nagyon hamar a kedvenceim közé lépett! :)
Majd 3.-nak egy olyan szám következett, ami nem volt benne az általam felírt setlist-ben, vagy legalábbis, nem abban a sorrendben. Azt hiszem, egy angol nyelvű dal volt ez is, de sajnos nem jegyeztem meg, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy hallgassam. :)

Közben azért szemügyre is vettem a fiúkat: A bal szélen CESAR ROSAS állt, fekete nadrágban és pólóban, fején az elmaradhatatlan sötét napszemüveg. Fel se tűnt nekem, hogy végig nem vette le, mert ez annyira hozzátartozik már, mintha 1 testrésze lenne! :DDD Közepes méretű, akkusztikus gitáron játszott. Csak utólag tűnt fel, hogy BALKEZES GITÁRJA(I) VAN(NAK)! Tulajdonképpen majdnem mindannyian énekeltek, (legalábbis vokáloztak, talán csak Steve, a billentyűs nem). Ami rögtön feltűnt Cesar-ral kapcsolatban, az volt, hogy ő változott a legkevesebbet az elmúlt évek alatt. Régen is kerekded arca volt, talán ezért sem igazán ráncos típus. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint 30 éve! Elmaradhatatlan kis szakállkája is megvolt. Csak ámultam rajta, azért ez nem semmi, hisz már ő is túl van az 50-en! Viszont nem nézett ki 40-nél többnek, az fix!

Visszatérve a koncert kezdetéhez, meglepődve vettem észre, hogy vagy 4! hivatásos fotós is nekiállt a csattogtatásnak, ami meglepett! Na, akkor mégiscsak készülnek ezek valamire? Valamilyen cikket csak látni fogunk a neten?! Addig én nem is nagyon akartam fotózni, amíg ott vannak, mert csak belelógtak a képbe. :P Persze azért 1-2-t mégis csináltam, csak hogy látszódjon, mégis voltak ott többen is!

 A figyelmemet szépen megosztottam a fiúk között, most épp CONRAD LOZANO-t vettem szemügyre, aki Cesar mellett volt a 2. :) Rajta is szemüveg volt, és eléggé őszült már, göndör fürtjei kópés kifejezést kölcsönöztek az arcának. Ritmusra ingatta a fejét, és azt mosolyogtam, hogy maga volt a megtestesült nyugalom, ahhoz képest, milyen pörgős dalokat játszottak! De őt nem lehetett kiborítani ebből a harmóniából, olyannyira áradt belőle a relax. :) Ő is tiszta feketében volt, csak volt a pólóján 1 fehér Fourty Four felirat. A gitárjához öltözött, mert az is fekete-fehér volt. :) Ari volt ő is, szolidan mosolygott (ránk) néha. Sőt, Cecó mesélte, hogy ő vele szemezett a legtöbbet, gyorsan el is könyvelte cimbijének. :DDD

Közben ám haladtunk a dalokkal, és jött a 4. szám, máris (számomra) a koncert egyik FÉNYPONTJA, hisz a La Bambá-ból való dal volt. Már a dögös, gyors tam-tam-os bevezető akkordok elhangzásakor felismertem: OOH! MY HEAD! Itt David még azt is bemondta, hogy 1 Ritchie Valens-dal következik, de a filmet nem említette. Állítom, én voltam az, aki LEGJOBBAN örült neki, a többiek szerintem azt se tudták, eszik-e vagy isszák! Én viszont imádom, legalább olyan jó, mint a Come on, Let's Go, és sokáig ez volt a kedvenc filmbetétem is. :) Olyannyira belefeledkeztem (asszem énekeltem is), hogy el is felejtettem Cecónak szólni, hogy videózza le. (mert megállapodtunk, ha valami olyan jön, akkor csak bökjem oldalba.) Hát engem kellett volna oldalba bökni, mert teljes extázisba estem! :) Olyannyira vagány ez a dal, igazi rock 'n' roll-os! Csak azt sajnáltam, hogy a szexis huhogásokat, amik az eredetiben vannak, a ricsaj miatt nem igazán lehetett hallani. Csak láttam, hogy David (ki)énekli őket, de hallani nem sokat hallottam belőle. A rövidke dal utolsó fél percében eszméltem fel, és szóltam Cecónak, hogy kapcsoljon. Sikerült is a dal utolsó 10 másodpercét levideózni, az utolsó akkordokat, ének nélkül. :) De nem baj, mert amíg élek, nem felejtem el, az tuti! :))

Ezután már újra fotóztam. Vicces látványt nyújthattam, ahogy egyszerre próbáltam fotózni, tapsolni, kurjongatni/énekelni és közben írni a dallistát :))) A félbehajtott lapot mindig a nadrágomba gyűrtem a hasamhoz. Folytattam a szemrevételezést: Középen LOUIE PEREZ állt, ő is tiszta feketében, baseball satyesszal a fején. Ő azért elég sokat változott. Egyrészt megőszült (immár nem festi a haját, mint tavaly még), másrészt szemüveges is lett, és le is fogyott. Bár sosem volt kövér, inkább az arccsontja volt kiugró és szélesebb, amolyan mexikói/indián módra. :) Fiatalon nem nézett ki rosszul, ezt már a La Bamba music video-ban konstatáltam. :DDD De persze olyan karakteres az arca, hogy így is rögtön ráismertem! Az volt a fura, hogy én őt hátul a doboknál szoktam meg, most pedig más dobolt helyette. Viszont örültem, hogy így "többet láthatok belőle." :) Elég komoly volt, nem mosolygott, szerintem eléggé koncentrált, és a játékára figyelt, azért lehetett. Nem sokat mozgott a színpadon, majdnem csak állt, kis terpeszben. Nála is 1 kis méretű gitár volt az elején, csak világosabb színű.

Majd a CHUCO'S CUMBIA című szám következett, amit ugyan ismertem, de nem tudtam a szövegét. Pedig roppant fülbemászó! Ezt már Cesar énekelte! Az ő hangja már kicsit keményebb, vagányabb, erősebb, és rekedtesebb néha, (míg David-é habkönnyű). Ezért hát megint Cesar-ra irányult a tekintetem. Viszont ő is nézett minket rendesen, sőt, rendszeresen kifejezettem BÁMULT! :) Meg is állapítottam, hogy hajj, de jót szemezünk egymással, még Cecónak is feltűnt, hogy csomószor engem néz. :DDD Olyannyira egyértelműen és leplezetlenül tette, hogy mosolyognivaló volt. Végülis nem csoda, kit nézzen, ha nem az 1. sor közepén álló, kurjongató/éneklő és tapsoló/táncoló "kiscsajt/csajokat"????? :))) Mondjuk, Cecó is elég feltűnő volt, aki egyszerre próbált csápolni, videózni, és táncikálni. Cesar neki is szépen produkálta ám magát a kamerába! :DDD
Egyébként a kisugárzása nagyon vagány és pasis volt, de nagyon pozitív. Ő az a fajta fickó lehet, akire kissé köpcös külseje ellenére is tapadnak a nők, mert egyszerűen "van benne valami". Ezt nem lehet megfogalmazni igazából. Bejött, és kész. :DDD (Ami érdekes, mert a fotókon mindig inkább ilyen pökhendi, ki--ha--én--nem?-típusú emberkének tűnt, de abszolút pozitívan csalódtam benne!) :) Már csak azért is, mert ő kommunikált a legtöbbet a közönséggel, szinte minden szám után/közben.

Ezek után olyan (többnyire spanyol) dalok jöttek, amikről fogalmam sincs, többségüket ha fel is ismertem dallamról, a címüket nem tudtam volna megmondani. De azért tomboltam ezekre is. Többször egymásra néztük Cecóval, és úgy vettem ki, ahhoz képest hogy kb. 3 dalukat ismert eddig, ő is remekül szórakozik. :) Nem csak hogy tapsolt, de még táncikált is, nagyon aranyos volt! :DDD Néha ő is megmosolygott engem, a folyamatos kurjongatásaim miatt. :) Mások is néztek rám az első sorokból furán, de engem nem érdekelt. :P
A közönség érdekes volt, mert a tapsot nem vitték túlzásba... :((( Néha azt vettem észre, majdnem csak én tapsolok a számok végén.... Lehet, hogy nem ismerték a dalt, de akkor már nem is tapsolnak???? Viszont kurjongatott a nép rendesen, és fütyültek is sokan, főleg a pasik! Ebben biztos az is közrejátszott, hogy elég sokan sört ittak. (mondjuk nem baj, hogy ily módon pezsdítették fel magukat, rájuk fért. :P)
De azért néha cikinek éreztem a dolgot, miért nem tapsolják meg őket jobban, vagy lehet hogy tapsoltak, de olyan kevesen voltak, hogy ennyire nem volt ereje??? Ezen tanakodtam néha.... Meg az volt még gáz, ahogy David énekeltetni próbálta a közönséget, és nem igazán sikerült, illetve az elején még nagyon nem. Ez kifejezetten siralmasan sikerült, és én úgy sajnáltam szegényt, továbbá szégyelltem magam mindenki, és magam miatt is, mert én se tudtam jópár dal szövegét. :(((( Ekkor megfogadtam, hogy soha többet nem megyek el úgy nagykoncertre, hogy ne gyakorolnám be a dalok szövegét csumára!!!! Mert ennél rosszabb nincs.... Nyilván a közönség se az a korosztály volt már (30-40 +), aki olyan szívesen énekelget, a magyarok eleve nem 1 éneklős nép... Inkább csak tapssal próbáltuk ilyenkor kompenzálni a hiányosságokat, több-kevesebb sikerrel.

Louie mellett állt 4.-nek az én szeretett David-em. (DAVID HIDALGO) :))) Régen sem volt egy kis darab, megvan vagy 185 cm, hozzá tartozó kedvesen mackós alkattal. Illetve, elég érdekes, mert a lábai, végtagjai elég vékonyak, és igazából csak a pocakja és az arca az, ami kerekebb a kelleténél. :) Fiatalon is ugyanilyen volt. Így szerettem és szoktam meg, furcsa is lenne vékonyan :) Az idő azért rajta is meglátszott, igencsak megőszült és megritkult a sötét haja. De még mindig ugyanolyan kis csendes, szerény, aranyos! Nem sokat beszélt a közönséghez, igazából csak köszöngetett a dalok végén, bemondta a dalok címeit néha, és ilyenek. Elég kis nyugodtka. Nem sűrűn mosolyodott el, de nekem azért 1 párszor sikerült elkapnom 1 ilyen pillanatot. Persze, nem volt azért savanyú pofa! :) Régen is így viselkedett, szerény és visszafogott, minden helyzetben. Meg olyan kis halkszavú is. Mindig is inkább Cesar volt a hangadó a csapatban.
David hangszeres tudása (csak úgy, mint Cesar-é, és a többieké), ELKÉPESZTŐ! Talán mindannyiukat túlszárnyallja, ugyanis szinte az összes létező hangszeren játszik! A koncert folyamán játszott többféle akkusztikus, elektromos gitáron, 1 csomót tangóharmonikán, de olvastam, hogy a billentyűs hangszerek és a dobolás sem áll távol tőle. Hát ebből elég szép bemutatót kaptunk.... Volt, mikor azért hagytam abba a tapsolást, mert belefeledkeztem abba, hogy figyeltem, ahogy játszanak. :DDD Csodálatos volt! ILYEN PROFIKAT NEM LÁTTAM MÉG, MINT ŐK! Tv-ben sem!!!! És ezekre a fantasztikus zenészekre csak pár száz ember volt kíváncsi???? Folyamatosan cserélgették a hangszereket, már számon se tudtam tartani, melyiküknél épp mi volt, csak lestem!

A koncert felénél újra felismertem és kipipáltam pár számot, a setlistből: Nem biztos hogy sorrendben, de ezek voltak: KIKO & THE LAVENDER MOON, LET'S SAY GOODNIGHT (szuper tangóharmónikás szám!), ANSELMA, LA PISTOLA Y EL CORAZÓN, GOOD MORNING, AZTLÁN, I GOT LOADED (with LOVELIGHT verse). Ezeket elég jól ismerem, és benne van a fülemben, de énekelni nem tudtam őket. :( Viszont ahol nem tudtam, ott végig tapsoltam kárpótlásként. :) Lehet, volt aki azt hitte, be vagyok speed-ezve, annyira pörögtem. :)) Szintén Cesar énekelte kb. a koncert közepe táján a dallamos spanyol, MARICELA c. dalt, (amit Cecó is nagyon szeret), és úgy használta a rumbatököt, hogy az bámulatra méltó volt, nem tudnám utána csinálni. Cecó ebből olyan videót kerekített, hogy az elmenne videoklipnek, ráadásul alig recseg, mindent tök jól lehet látni/hallani! :)) Egyszerűen SZUPER!!!

David mellett a jobb szélen, STEVE BERLIN, a billentyűs/szaxós állt. Ő aztán úgy teljesített, mint valami jól működő, zenélő robot. :DDDD Mozogni is alig láttuk, csak fújta a szaxofont serényen! :) Vicces 1 figura, szakállas kis torzonborz, napszemüvegben, svájci-féle sapkában, ezért sokat nem láttunk az arcából! De Cecó mondott valami olyasmit, hogy ő látta még kinn őt sétálni, és ugye tudom, hogy ott sétált el mellettünk??? Hát nem tudtam. :) Lehet, hogy ha rám köszön, akkor se ismerem fel. Nem azért, mert oly sokat változott volna, hanem mert régen is szakállas volt, de azért nem ennyire "szőrmók". :) De figyelemreméltó jelenség, az biztos. :))

Cesar és David azért beszélgettek velünk, lenyomtak 1 kis dicsérő sablon-szöveget, hogy: "jó közönség vagyunk" (a fenéket :P), szép Budapest, és hogy jó a magyar kaja, főleg a "gulash" :DDDD Utóbbit asszem David mondta, és mindenki jót nevetett ezen: csak rá kell nézni, látszik, hogy szeret enni a lelkem. :DDD
A közönség a végfelé azért kezdett feléledni, bár mindig így van, bemelegszünk a végére. Szerintem az is volt a baj, hogy nem volt előzenekar. Nem véletlenül van az kitalálva, arra való, hogy szó szerint "bemelegítse" a steril közönséget.

A koncert számomra pikk-pakk végetért. Kb. 20 számot elénekeltek, a ráadások nélkül, és biztos volt 1 és 3/4 órás a koncert, de beszéltük is Cecóval, hogy nekem kb. 3/4 órának tűnt az egész... 1x csak azt vettem észre, hogy már köszönnek el.... MICSODA??? Nem volt még a La Bamba! Nem mehetnek el addig! A közönség is mintha akkorra bátorodott volna fel, miután megköszönték, és taps kíséretében levonultak. Ekkor jött a még hangosabb taps, kurjongatás, fütty, és azt hiszem, még 1 bátortalan "Los Lobos"-kántálás is. Nem jöttek azonnal vissza, úgy látszik, nem voltak biztosak benne, hogy visszahívjuk őket! Én bevallom, kétségbeestem! Nem mehetnek haza úgy, hogy el nem énekelnék a KEDVENC dalomat! 2-3 percig csak morajlás volt, csönd és sötétség, miután kivonultak, de nekem az egy örökkévalóságnak tűnt! Hát gondoltam, én nem hagyom magam: elkezdtem kántálni, hogy: LA-BAM-BA! LA-BAM-BA! LA-BAM-BA! Folyamatosan, nem is tudom, hányszor, de üvöltöttem torkom szakadtából, bízva benne, hogy a tömeg 1 része majd csatlakozik. Cecó megmosolyogta, és egy árva lélek nem csatlakozott hozzám. :( Kb. 1 perc elteltével abbahagytam, nincs mit tenni, lesz ami lesz.... Utólag ezen már csak röhögtünk, de akkor nem volt olyan vicces...

Aztán végre, csak visszajöttek, ami után azért szép tapsot kaptak, én pedig fellélegezhettem! :)) Talán itt Cesar megkérdezte, hogy mit énekeljenek. Egyébként voltak a közönségben külföldiek, és egy pár spanyol ajkú is. 1 páran a Desperado-filmzenét üvöltötték be, de én tudtam, hogy az nem lesz, hisz egyik setlist-ben sem láttam az oldalukon. Belekezdtek valami angol nyelvű dalba, fogalmam sem volt, mi az, csak hajtogattam, hogy nem lehet hogy nem lesz, amire várok... Aztán 1x csak egy átkötés, és felismertem a jól ismert akkordokat.

Szerintem azt az üdvrivalgást, amit akkor produkáltam, még a Metallicá-sok is meghallották a Puskásban! :))) Rögtön szóltam Cecónak, hogy videózzon bőszen, én pedig énekeltem/huhogtam, mint a félőrült. Ekkor már a közönség nagy része is felbátorodott, és egész jól énekelte mindenki a LA BAMBA szövegét. "Yo No Soy Marinero...", azokat a perceket sose felejtem el, fantasztikus volt! :) Közben azért éreztem egy kis szolidaritást a fiúkkal, gondolom most énekelték el ezt a dalt 8249-szer. :PPP A sikerdalok átka! :DDD Nem lehetett okom panaszra, mert nem 2 perces verziót kaptunk, a középső gitárszóló is jóval tovább tartott, mint az eredeti... Közben valamikor azt vettem észre, hogy 1 göndör hajú, teltkarcsú nő belibben a színpadra, kecses mozdulatokkal, táncolva, gondoltam valamilyen vokalista, és együtt éneklik tovább a dalt. De aztán azt láttam, hogy nem énekel mikrofon előtt, és többen is csatlakoznak hozzá.... Ekkor már gyanús volt, hogy ez nincs betervezve, és a közönség tagjai lettek felhívva a színpadra táncolni. 30 körüli csajok, lányok, lehettek vagy tízen! Utólag láttam is, hogy Cesar integet a közönséghez, hogy jöjjenek csak fel. :) Tehát teljes volt a party feeling, a göndör (mint kiderült később, spanyol) nő nagyon elemében volt, de mégse annyira, mint én! Velem nem vette fel a versenyt! :DDD Amikor nem énekeltem, addig huhogtam, amíg csak tartott a levegőm, torkom szakadtából! Pedig csak 1 kis energiaital volt bennem! Inkább nem is gondolok rá, mi lett volna, ha még iszom is egy kicsit??? Lehet, hogy a securok vezetnek ki??? :))) Közben a háttérben már elkezdték kihordani a cuccokat. Ügyesen megoldották a fiúk , mert a dal a végén átcsapott egy másikba, nem törve meg a vidám folyamatot, majd a legvégén, ismét a La Bamba akkordjaival fejezték be. Kétségkívül ez volt a koncert CSÚCSPONTJA! :))) A végén mindenki felszabadult, kötetlenül többekkel kezet fogtak, sőt David még 1 puszit is nyomott az euforikus göndörke arcára. :))


Taps-taps-taps, majd A Farkasok megköszönték sokadjára, és még egyszer emlékeztettek minket, aki akar, maradjon itt a dedikálásra! Aztán végleg eltűntek a színpadról.
A közönség talán még tapsolt 1 ideig, sőt, volt 1 "hirtelen nagyhangú" kis csoport, akik még megpróbálkoztak a "vissza"-val, amikor már felkapcsolták a villanyokat. Csatlakoztunk hozzájuk, de már hiába. Vége volt a koncertnek, ami mint mindig a beltéri koncertek esetében, most is kiábrándítóan hatott, mintha "elvágták volna".

A koncert összességében remek volt, még jobb, mint amire számítottam! Ezt az is mutatja, mint már írtam, nagyon hamar eltelt a számomra, 1 percig nem unatkoztam!!! Le a kalappal a fiúk előtt, főleg, hogy szinte megszakítás nélkül nyomták le az egész show-t, a ráadás előtti, pár perces szünetet leszámítva! Addig 1x nem mentek ki a színpadról! Nem kis dolog!!! Csak néha ittak egy kis vizet, Dave a homlokát törölgette zsebkendővel. Tehát nem tudok róluk rosszat mondani, a dalokat is nagyon jól összeválogatták, az angol és a spanyol számok is jó arányban voltak. Bár 3. kedvencem, a Come On, Let's Go nem volt a setlist-ben, de nem vagyok telhetetlen és csalódott sem! Így is maximálisan elégedett voltam velük! ;)

Az egészen biztosan elhangzott dalok: Evangeline; Shakin' Shakin' Shakes; Ooh! My Head; Chuco's Cumbia; Don't Worry, Baby; Kiko & The Lavender Moon; Let's Say Goodnight; Anselma; La Pistola Y El Corazón; Maricela; Good Morning, Aztlán; I Got Loaded (w. Lovelight verse); La Bamba.

A hú-de-nagy tömeg elég hamar szétszéledt, és kiment a kapukon. Mi Cecóval akkor vettük észre, hogy alig tudunk megmozdulni, nekem elgémberedett a lábfejem teljesen, pedig nem vigyázzban álltam koncert közben, hanem még mozogtam is. Gyorsan összeszedtük a cókmókunkat, és mi is elindultunk kifelé. Nade hol lesz a dedikálás? Mert azt senki nem közölte.... Kimentünk vissza a padokhoz, sétálgattunk, és láss csodát, hiába kerestük már, galád módon leszedték az összes Lobos-plakátot a falakról, amire igényt tartottunk :PPP Mérgesek voltunk!!!!

A dedikálásra feltűnően sokan maradtak, elég nagy volt a hangzavar, de mindenki vidámnak tűnt, és fel volt pörögve. Legalább a közönség fele biztos itt maradt az autogramok reményében. A legtöbben a hátsó kijárattól rögtön jobbra gyülekeztek, gondoltuk, hogy ott lesz majd "valami". Lett is. ;) Méghozzá életem egyik legemlékezetesebb estéje (magát a koncertet leszámítva, persze).

(VÉGE A 2. RÉSZNEK.)