LOS LOBOS KONCERT, 2010. május 14., Budapest., Petőfi Csarnok 20:00

3. rész: A DEDIKÁLÁS

Elérkeztünk tehát a beszámoló valószínűleg "legizgalmasabb" részéhez. :))


Ott hagytam abba, hogy meglepően sokan maradtak a koncert után. Végülis nem meglepő, még a kevésbé elvetemült rajongóknak se hétköznapi dolog 3x-os Grammy-díjas VILÁGSZTÁROKKAL találkozni...

Nem tudom már, mennyi időt töltöttünk el ácsorgással, plakátkereséssel hiába, talán ücsörögtünk is 1 pár percet. Mint már írtam, a leghátsó ajtóhoz közel jobb oldalt gyülekezett a nép nagy része. A fal mellett, fordított L-alakban láttunk összetolva asztalokat, 5 db székkel, akkor már tudtuk, hogy oda fognak jönni. Elég sokan körbeállták már, mi nem tolakodtunk rögtön oda. Csak azt láttam, hogy 1 pasi nagy boldogan hajt össze 1 nagy méretű, piros Lobos-plakátot, gondoltam, "kapja be"! :DDD De nem igazán láttunk rá az asztalokra. Én még mindig nem fogtam fel ezt az egészet!!! Annyira szürreális volt, amikor elindultam otthonról, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez fog történni. A lemezeket is csak "kabalából" hoztam magammal. (Bár ezek után már rendszert fogok belőle csinálni, és minden koncertre legalább 1-et elviszek, vagy valami egyéb olyan dolgot, ami még jól jöhet "váratlan esetekre". :DDD) Tehát még mindig azon keseregtünk, hogy nekünk nem jutott plakát. Talán 10 perc vagy negyed óra telt el összesen a várakozással, de tényleg nem tudom. Kicsit fáztam, ezért a vállamra terítettem a hosszúujjú pólómat.

Aztán egyszer csak, a büfé felőli oldalról, elindultak felénk ŐK! Inkább üdvrivalgás és moraj fogadta őket, mint taps. Utólag jutott nekem is eszembe, hogy nem ártott volna tapsolni. De totál lezsibbadtam, az egész úgy játszódott le nekem, mint 1 "lassított felvétel"... Láttam, ahogy közeledik a kis csapat, olyan volt, mint valami videóklip. De ez a rész eléggé kiesett, ami leginkább előttem van, hogy Cesar volt elöl, én legalábbis leginkább RÁ EMLÉKSZEM. Asszem igazából rá figyeltem, illetve nem tudtam levenni róla a szemem. Viccesen hangzik, de így volt. :)) Mint már írtam, nagy KISUGÁRZÁSA van. Már 10 méterről látszik, hogy 1 világsztár közeledik. Olyan atmoszféra lengi körül, meg csak rá kell nézni, nagyon egyedi, rocker-es kinézete van! Rajta volt ugyanúgy a sötét napszemüveg, de már + se lepődtem. :P (A fotók 90%-ában állandóan rajta van, talán elvétve találni 1-1 olyan képet, ahol látszik a szeme, azok is inkább a 80-as évek elejéről/közepéről valók.) A többiekre bevallom, nem emlékszem, csak hogy közeledtek 1 kupacban. :)

LOS LOBOS KONCERT, 2010. május 14., Budapest., Petőfi Csarnok 20:00

2. rész: A KONCERT

A taps halkulása után először is bemutatkoztak, ők a Los Lobos zenekar. Rögtön elmondták ők is (már előre!!!), hogy a koncert végeztével dedikálást tartanak! 1 tempós dallal indítottak, ami nem ért meglepetésként, mert nézegettem a hivatalos oldalt, és már volt valami fogalmam a setlist-ről. Az első dal az EVANGELINE volt, amit David énekelt. Szeretem ez a számot, olyan kellemes, dallamos, fiatalos, könnyed. Már itt rögtön megállapítottam, hogy David hangja semmit sem változott, ahhoz képest, ahogy én a '87-es lemezen megismertem: szintén fiatalos, sőt néhol már-már kölykös, és olyan lágy kiejtése van, vagy hogy mondjam. :) Nem kezdtem el rögtön kattintgatni, inkább belefeledkeztem a zenébe, tapsoltam, és élveztem a koncertet.
Ezután csak gyors köszönetet mondtak, és bele is csaptak 1 még pörgősebb nótába, amit szintén nagyon szeretek, a fülbemászó SHAKIN' SHAKIN' SHAKES-be! (amit később hazafelé menet folyamatosan dúdolgattam). Persze, hogy ezt is végigőrjöngtem, szuper volt! Ezt Cesar énekelte, igazán dögös, szexis dal!!!! Nagyon hamar a kedvenceim közé lépett! :)
Majd 3.-nak egy olyan szám következett, ami nem volt benne az általam felírt setlist-ben, vagy legalábbis, nem abban a sorrendben. Azt hiszem, egy angol nyelvű dal volt ez is, de sajnos nem jegyeztem meg, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy hallgassam. :)

Közben azért szemügyre is vettem a fiúkat: A bal szélen CESAR ROSAS állt, fekete nadrágban és pólóban, fején az elmaradhatatlan sötét napszemüveg. Fel se tűnt nekem, hogy végig nem vette le, mert ez annyira hozzátartozik már, mintha 1 testrésze lenne! :DDD Közepes méretű, akkusztikus gitáron játszott. Csak utólag tűnt fel, hogy BALKEZES GITÁRJA(I) VAN(NAK)! Tulajdonképpen majdnem mindannyian énekeltek, (legalábbis vokáloztak, talán csak Steve, a billentyűs nem). Ami rögtön feltűnt Cesar-ral kapcsolatban, az volt, hogy ő változott a legkevesebbet az elmúlt évek alatt. Régen is kerekded arca volt, talán ezért sem igazán ráncos típus. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint 30 éve! Elmaradhatatlan kis szakállkája is megvolt. Csak ámultam rajta, azért ez nem semmi, hisz már ő is túl van az 50-en! Viszont nem nézett ki 40-nél többnek, az fix!

Visszatérve a koncert kezdetéhez, meglepődve vettem észre, hogy vagy 4! hivatásos fotós is nekiállt a csattogtatásnak, ami meglepett! Na, akkor mégiscsak készülnek ezek valamire? Valamilyen cikket csak látni fogunk a neten?! Addig én nem is nagyon akartam fotózni, amíg ott vannak, mert csak belelógtak a képbe. :P Persze azért 1-2-t mégis csináltam, csak hogy látszódjon, mégis voltak ott többen is!

LOS LOBOS KONCERT, 2010. május 14., Budapest., Petőfi Csarnok 20:00

1. rész: AZ ELŐZMÉNYEK

Kissé most "eltérek" blogom fő-tárgyától, de csak részben, hisz LDP-nek nem kis köze van a Los Lobos-hoz! :DDD

Érzek kis párhuzamot eközött, és a 2007-es Millenáris Teátrumban tartott Michael Bolton koncert között. Több dologban is.
1., Sosem hittem volna, hogy ez valaha bekövetkezik (latin-amerikai banda EU-ban??? Hol van erre igény???)
2., Az előadó(k) hírnevéhez és tehetségéhez képest - sajnos - túl kevesen voltak (szar promo)
3., Előre megéreztem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem. Azt nem sejtettem, miben, de hogy életreszóló lesz, abban biztos voltam!

De kezdem a legelején.

A MEGELŐZŐ HETEK:
Április 13-án értesültem a koncertről, miután Niki-barátnőmmel találkoztam, a Király utcai KFC-ben, amikor is kb. 5 órát beszélgettünk le 1 huzamban, és többet között, szóba került a latin zene, majd kedvenc filmem (aki nem tudná, a La Bamba!!!). Este 11 elmúlt, mire elbúcsúztunk, én mentem vissza a Blahára, a 7-es buszhoz. 1 hatalmas, kivilágított plakáton akadt meg a megálló közvetlen közelében a szemem: jobban szemügyre vételeztem, harsány, figyelemfelkelő volt. Piros alapon zenélő csontvázak. Nade a felirat: LOS LOBOS!!! Alatta Petőfi Csarnok, május 14. Megint beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam! Úristen! Ők itt???? Kedvenc filmem betétdalának előadói?! David Hidalgo, akinek hangja 12 éves korom óta kitörölhetetlenül beleivódott az agyamba, és összeforrt a főszereplő karakterével (Ritchie Valens aka Lou Diamond Phillips). A filmzenei albumot jóval később, 1998-ban tudtam megvenni, azóta milliószor meghallgattam. 12 dalból 8 a banda nevéhez fűződik, melyeknek fejből tudom azóta is minden sorát, hanglejtéseket, az összes kurjantást, oda-vissza....
Mindez tizedmásodpercek alatt játszódott le bennem. Majd rögtön be is villant a bizonyosság, hogy na, én ezen OTT LESZEK, továbbá a Bolton-koncertről ismerős (meg)érzés, hogy itt bizony "történni fog valami".
Feldobva buszoztam haza! Már nem is tudom, még aznap este meséltem-e az ősöknek róla, de szerintem nem! Viszont másnap rákerestem neten, és tényleg ott volt, hogy PeCsa, stb. Az első normális cikk, amit találtam, a hangzatos "Élőben dübörög a La Bamba" című volt. Fel volt tüntetve a jegyár is, 8900 Ft-ért.
Mint érdekesség, linkeltem be Szilvinek (továbbiakban Cecó), és Csabának a hírt. Tájékoztató jelleggel. Átmenetileg elfogott a bizonytalanság: olyasmit írtam, szívesen mennék, de egyedül?! Legőszintébben, meg se fordult a fejemben, hogy Cecó igent mondana rá. DE nemsokára jött a határozott válasz, miszerint őt is érdekli, annak ellenére, hogy csak a film dalait ismeri tőlük... Hát nagyon boldog voltam! :))) Bár addigra olyannyira feldobódtam, hogy még egyedül is elmentem volna, mintha akkor fogtam volna fel az egészet. De így, ketten mindjárt más volt, sokkal nagyobb buli, és közös öröm, hogy ez az év se múlik el számunkra koncert nélkül! ;))) Nem is akármilyennel nyitjuk az évet! :)
Rögtön elkezdtünk Los Lobos (spanyol jelentése: A Farkasok) albumokat tölteni, szinte az összeset megtaláltuk, és leszedtük (mert bizony, nekem is volt bepótolni valóm)! Az elkövetkező kb. 3 hétben amikor csak tudtam, őket hallgattam, és a számomra ismeretlen albumok/számok is nagyon bejöttek! Igazán sokoldalú zenekar, a rock 'n' roll-tól a latin rockzenén át, a mariachi-n keresztül, a country-ig, minden műfajban otthon vannak, és jól áll nekik. Ez a zenekar bizony nem tétlenkedik, diszkográfiájában a filmzenéket is beleértve, több mint 20 album található! Bár Hidalgo híresült el leginkább szóló-énekesként, de Cesar Rosas és Louie Perez is gyakran magához ragadja a mikrofont, a többiek pedig vokáloznak. Louie még dalszövegeket is ír.
Nem lehet mondani, hogy a '87-es No.1-ból, a La Bamba címadó dal sikeréből akarnának ma is megélni. A PeCsában osztogatott, igényes kis szórólap hátulján ez olvasható: "A Los Lobos állandóan új utakat keres. Valószínűleg ez is a kulcsa a több, mint 3 évtizedes sikerszériának. S hogy mi az, ami még 30 év után is összetartja a bandát? (Louie) Perez szerint '...a barátság. Ha leszámítod a turnézásokat, meg azt, hogy zenészek vagyunk, még mindig barátok vagyunk, akik élvezik egymás társaságát.' " Ez kiváltképp szimpatikus nekem. Ők majdnem mind középiskolai osztálytársak voltak (sőt, David és Cesar már az általánosba is együtt jártak, 'mindketten 54-es születésűek, talán még 1 osztályba is), a többiek is szinte egykorúak, csupán Steve Berlin csatlakozott hozzájuk kicsit később, más úton. Hihetetlen, hogy mind jóval túlvannak az 50-en!

Null-Pont (Termination Point) 2007

Hát így alakult: LDP-s kritikáimat egy "kevésbé jelentős" filmjével indítom. Sebaj, talán jobb is, hogy nem csapok rögtön a közepébe. Különben sem időrendi sorrendben szerettem volna leírni a filmeket, hanem ahogy éppen kijön.


Ezt a filmet Szilvi jóvoltából sikerült letöltenem. Remélem, nemsokára tőle is kapunk 1 "ütős" kritikát a Triumblogon. ;)


Enyhén szólva, nem voltak nagy elvárásaim ezúttal, és akkor még finom vagyok. :) A Null-pont LDP erősen B-kategóriás, kevésbé ismert mozijai közé tartozik, a Port még csak fel sem tünteti az adatlapján. Ebből kiindulva, azt hittem, kapok egy 10/3- vagy 4-es ultra-gagyi alkotást. De meglepő mód, egész jó kikapcsolódást nyújtott. Nem volt túl hosszú sem, kb. 1 óra 25 perces.


A film tartalma (SPOILER):


Már az elején sem fárasztanak bennünket felesleges töltelékjelenetekkel. 1 fiatal párocskát látunk, vidéken, az istállóban készülődnek éppen pásztorórát tartani. Sajnos azonban, egy váratlan katasztrófa hamar megzavarja légyottjukat... Nagy robajjal lyukat üt a tetőn, majd bezuhan az istállóba 1 repülőgéproncs-darabja. A fiatalok persze azonnal kirohannak, és meg is látják kinn a lezuhant repülő szanaszét heverő darabjait, elszenesedett holttesteket. Hogy sejthessük, nem szokványos katasztrófa-filmmel lesz dolgunk, a fiú talál egy MÁSNAPRA érvényes beszállókártyát a romhalmaz között... Ezután furcsa égi képződmény, légörvény jelenik meg az égen, villámlás, szélvihar. A fiatalok menekülnének, de már késő: a villám eléri a lányt, majd a légörvény magába szippantja. A srác traktorral menekülne, de őt traktorral együtt éri el a végzet.


Vált a kép: Caleb Smith, a kormány biztonsági embere (Jason Priestley) nyaralni készül feleségével és tinédzser lányával. Nem sokkal később Dr. Daniel Winters (Lou Diamond Phillips), a különc lángész, és tudós is felszáll a gépre, közben szemmel tartja Caleb-et. Már a Mexikóba tartó gép fedélzetén ülnének indulásra készen, amikor fontos hívást kap Caleb. Természetesen a katasztrófával van összefüggésben a dolog. A férfi mentegetőzni kezd a családja előtt, hogy nemsokára utánuk megy, közben kiderül, hogy ezt rendszeresen eljátssza, az utóbbi 6 évben még nyaralni se tudott elmenni a család. Végül is leszáll a gépről, Winters ezt aggódó arccal konstatálja...


Caleb a tudós lakására siet, miután kiderül, hogy 1 rendkívül fontos dolgot tulajdonított el önkényesen. Wintersnél meglepő mód, a saját családjáról talál képeket. Megtudjuk, hogy a férfi igazi zseni, aki teleportálással kísérletezett sikeresen, és amikor rádöbbent, mekkora "fegyver" van a kezében, inkább magával vitte, és felszállt vele arra a gépre, ahol Caleb családja is van. Caleb már régóta kajtatja a férfit hiába. A tudós hagy egy videóüzenetet, miszerint azt próbálta tenni, amit a leghelyesebbnek vélt, mert ha a teleportáló rossz kezekbe kerül, akár világvége is fenyegethet. Neki pedig fontos küldetése van.


A biztonsági központban, miután megtudják, hogy a tudós a gépen van, meg akarják semmisíteni az immár felszállt gépet. Caleb hiába könyörög, hogy ő intézhesse a dolgot, nem engedik, sőt a családját is készek feláldozni az ügy érdekében. Az elnök parancsa, hogy a kirendelt vadászgépek semmisítsék meg a repülőgépet.


Winters tudja, hogy vadásznak rá és a teleporterre, ezért más megoldás nem lévén, az utolsó pillanatban sikerül neki TELEPORTÁLNIA A REPÜLŐT. A központban közben abban a tudatban vannak, hogy sikerült eltalálniuk a célpontot, de megerősítés a találatról nem érkezik. Ezért Caleb miután elsiratja családját, mégis reménykedni kezd, hogy még életben lehetnek. Telefonon tartja a kapcsolatot a központtal, és újonc, de nagyon lelkiismeretes segédjével, aki mindig értesíti őt a központban történtekről.


Caleb a roncshoz tart. Hullákat már nem találnak a helyszínen, mert ahogy kiderül, ez már előző nap történt. Viszont felismeri a LÁNYA táskáját... És itt a logikai csavar... Hogy történhetett mindez, hogy több mint egy napja lezuhant gép még fel sem szállt???


Közben egyre több információ szivárog ki a teleportálásról, a tudósról, és hogy a Null-pont nem más, mint egy másik dimenzió, időutazás. A gondot az okozza, hogy Winters elvitte magával a gépre mindkét irányítóeszközt.


Újra a gépet mutatják, sötétben repülnek immár, elektromágneses töltésű, sötét felhők (átjáró) között. A sok utas közül a csak páran maradnak, a többség eltűnik. A "túlélők" között van természetesen Caleb felesége és a lánya is, továbbá a tudós, és még 4-5 ember.


Ezután az átjáró mérete folyamatosan növekedni kezd, a felderítő gépeket, akik közel merészkednek, szintén magába szippantja.

Caleb elmegy Winters barátnőjének lakására, de már későn érkezik. Csak a rendőröket találja ott, miszerint betörést jelentettek, a nőt lelőtték, nemsokára meg is hal. Caleb hiába kérdezi, hol van van a másik teleportáló (mert ezek szerint még egynek kell lennie, ezt én se igazán értettem). Annyit sikerül kiszednie a haldokló nőből, hogy "bank". Ezután maguk a zsaruk kezdenek el Calebre, és a társaira lövöldözni, egyértelművé téve, hogy simlis ügyben járnak el. Csak ő marad életben.


Eközben újra a gép fedélzetét mutatják, a pilóták halottak, a gépet automata vezérli. Egy biztonságinak magát kiadó ember fenyegetni kezdi a tudóst.


Lent a központban az egyre növekvő átjáró miatt egy bombát készülnek dobni a légtérbe.


A gépen ezidő alatt Winters töredelmesen bevallja a többieknek, hogy ellopta a teleportert, és hogy a többi utasnak annyi, akik "eltűntek". Magyarázata annyi, hogy ilyen nagy méretű tárgyat még sosem teleportált, és ő sem tudta pontosan, milyen következményekkel járhat, de nem volt más választása. Majd látják, hogy egy örvény közeledik, ami a tudós szerint ha eléri, összezúzza őket. Viszont a nála lévő egyik teleporter irányítója elromlott.


Közben az átjáró egyre csak nő, egy egész várost dönt romba.


Caleb a bankba igyekszik, azt remélve, hogy Winters oda rejtette a másik teleportert, addigra már alig találni pár embert a környéken. Sajnálatos módon nem talál a fiókban semmit.


A gépen úgy tűnik, nincs más megoldás, mint Caleb lányának kell a lemerült energiacellát kicserélni, csak ő fér be a lejáróba. Rendkívül veszélyes, és óvatosan


kell csinálnia, mert az áram megrázhatja, és mindannyian odaveszhetnek. De végül sikerül neki a csere, a teleporter újra működik. Közben a biztonsági szolgálatos és egy másik rosszarcú egyén simlis dologban sántikálnak.


Lent az örvény nagyobbodik, és már L.A. felé tart, becslések szerint nemsokára Ázsia-méretű lesz, pár óra múlva pedig már mindent elpusztít, beleértve nem csak a Földet, hanem az egész Világegyetemet.


A biztonságis ezután megfenyegeti a tudóst, hogy üssön be bizonyos koordinátákat. Caleb családjának élete a tét. Egy másik utas szembeszáll, Winters elejti az irányítót, ami darabjaira hullik, ezért javításra szorul.


A központban eközben Caleb lelkiismeretes segítője rájön, ki is utazik "biztonságiként" a gépen, és szól a kisfőnöknek a dologról. Az egyetért, tudomása van róla, hogy van köztük egy "tégla". Sajnos kiderül, hogy pont ő az, ezért a raktárban el is intézi a csajt. Eközben Caleb autóval menekül az örvény elől.


Fenn a gépen az utasok rátámadnak a rosszfiúkra, de hiába. Lenn sorra "tűnnek el" a városok. Caleb még mindig az irányítót keresi. A gépen eközben "múlt-törmelékek" (szellem-emberek) jelennek meg, mivel közeledve az örvényez, visszafelé haladnak az időben.

Caleb végül a halott barátnő lakásán, egy perselyben megtalálja az irányítót, a korrupt kisfőnök próbálja tőle elvenni, de végül sikerül bemennie az örvénybe. A gépen Winters beüti a kért koordinátákat, mert kényszeríti a "biztonságis", de még várni kell hogy beinduljon a folyamat. Majd Caleb tűnik fel a gépen, sikerült feljutnia a fedélzetre. Verekedés tör ki, majd a feleséget véletlenül lelövi az egyik rosszfiú. Caleb próbál higgadt maradni, majd a gépen keletkezező tátongó lyukon át kilöki a "biztonságit". Feleségét megnyugtatja, hogy hazaviszi épségben.


A tudóssal együtt beütik az új koordinátákat, ezután azt látjuk, hogy újra kezdődik minden, újból felszáll a gépre Caleb, a családjával. Winters is feltűnik mögötte, de Caleb villámgyorsan intézkedik, és megbilincselve elvezetik a gépről. Hiába mentegetőzik, hogy ezt csak a világ érdekében teszi. Az sajnos nem derül ki, mi lesz a sorsa. A kis család vidáman készül a mexikói nyaralásra, mostmár nem zavarhatja meg őket semmi.


A központban a nagyfőnök is újra megkapja a fülest, hogy vészhelyzet állt elő, és mi a helyzet a tudóssal, de amikor a kisfőnök újra szólna neki, az már rájön (talán Caleb újonca segítségével?), hogy ő volt a "tégla", ezzel az ügy végleg megoldódik. :)


Összegzés: nem is volt rossz, őszintén szólva, sokkal "gagyibbat" vártam. Nem egy hosszú filmecske, és szerencsére nincs is teletarkítva unalmas jelenetekkel, felesleges párbeszédekkel, a lényegre szorítkoznak. A műfaj tulajdonképpen egy light-os sci-fi, elég erős "Sliders"-es feeling-gel, és egy kis légi katasztrófával/világvégével megspékelve. Az ötlet egész jó, mindig is szerettem a Sliders-t. Lehet hogy nem a legeredetibb story, de azért működik. A rendezés átlagos, a látvány/kivitelezés egy olcsó B-kategóriás filmhez képest nem is rossz, csak néha volt "nagyon mű"-érzetem, de egyébként egész hitelesen meg volt csinálva.


A színészi játék átlagos, bár túl nagy kibontakozásra a műfaj nem ad lehetőséget. Jason Priestley jól alakít, bár nekem, bármit csinál, mindig is a Beverly Hills 90210 "Brandon"-ja marad, ott nagyon szerettem. Egész jól tartja magát, "kisfiús bája" még mindig megvan valahol. Sajnálom, hogy nem kap gyakrabban szerepeket. Állítólag ők is jó haverságban vannak LDP-vel, már nem ez az 1. film, amit együtt forgatnak. (ld: Gyilkosság a Bázison, ami gyengébb ennél a filmnél.)


LDP alakításában nincs semmi eget rengető, de jól játssza a lángész tudóst. Fizimiskája érdekes a filmben, vastag SZTK-s szemüvegben, és körszakállal, mellényben, tényleg eléggé tudós-kinézete van. :) Szinkronja A Bermuda Háromszög Rejtélyében remekül bevált Juhász György, kissé komoly, de illik hozzá. Nem okozott csalódást, ebben sem. Csak úgy, mint a film sem, bár gyengét vártam, és bár nem rágtam le a körmöm az izgalomtól, de egy kellemes kikapcsolódásra megfelelő volt, gagyi vagy erőltetett túlzásokba se esett, ami plusz pont. :) Biztos van benne 1-2 logikai baki, de mondjon valaki csak 1 olyan időutazós filmet, amiben nincs. :PPP


Bár a történet jó, de elég átlagos, a 2 főszereplő, és a viszonylag hiteles látványvilág miatt mégis jószívű leszek, és megeresztek neki egy 10/7-et. ;)


Trailer (angol):

Null Pont /Termination Point/ 2007:
part 1
part 2
part 3